Jólétteremtő megoldások Egyéni konzultáció, blokk oldások Aktuális programok Ahol találkozhattál velem BLOG Kapcsolat Csodák




Angyali történetek
a www.ezoterikustanacsok.hu olvasóitól




Angyali történetek


Fogadd, szeretettel az alábbi történeteket, és olvasd őket épp olyan szeretettel amilyen szeretettel írták az élmények megtapasztalói.

Ha Neked is van angyalos történeted, azt a lap alján a hozzászólásoknál megírhatod. Ha szeretnéd a fényképedet is mellékelni hozzá, akkor a történetedet küld el az ezoterikustanacsok@gmail.com emailcímre.



Tarts velünk Te is, az
Angyaloktól, Angyalokról Neked online kurzuson, amely December 24-én kezdődik


hogy a Szentesét már az Angyali energiákkal tud élvezni!
Otthon, kényelmesen a fotelodból! >>


1

bőségteremtés angyali segítséggel Drága Magdikám és akik olvassák e hozzászólást!
Én elég intenziv angyali megmutatkozást kaptam, amiért hálás vagyok,mindörökre. Olyan nagyon
sok van,hogy nem is tudom mind felsorolni, de azért megpróbálom.
Egy olyan helyen laktam,ami egy domb aljában volt jócskán és ha esett az eső,akkor igen csak
elázott a ház és a kertem is. Majd kitaláltam,hogy kérem égi barátaimat,hogy legalább a házam
és környezetem hagyják szárazon, és láss csodát, esett ugyan, de elázni soha
többé,meghallgattatott és köszöntem.
Amikor a hidon magas lépcsősorokon jöttem felfelé, azon rimánkodtam,hogy nehogy
elessek,mert tériszonyom van ilyen helyeken is, éreztem,hogy elhagy az erőm, és akkor azt
mondtam, Istenem segits! és a segitő kezek felemeltek, feltettek a lépcsőfok tetejére, nem estem
el és megköszöntem ezt is!
Amikor a szüleim egyesével félév időkülönbséggel meghaltak, egy-egy hófehér galamb jelezte a
keritésen,hogy sikeresen átkeltek a tuloldalra, tudatták a galambok, és én hálás vagyok ezért a
szeretetért is.
Hálás vagyok azért is,mert a legutolsó gyermek áldást is tudatták velem, hogy ,,családunkba
fiucska fog születni,, és az a fiucska az édesapám volt, inkarnálódott.. Kérdezték tőlem az anyu és
az apu is,hogy ugye örülök neki? Hát hogyne örültem volna. Azóta itt él közöttünk a ker.fiam
legkissebb gyermekeként, és időnként huncutul a tudtunkra adja,hogy ő kicsoda,nagyon
érdekes, és mi szeretjük nagyon mert azért született le még közénk,hogy életünkben megtanitson
bennünket szeretni.


Köszönöm,hogy elolvastál, fénnyel teli szép napokat szeretettel, Bözse






angyaloktól, angyalokról, Neked


2

Angyal az égen Jó pár évvel ezelőtt történt velem. Mikor életem egyik legmélyebb szakaszát éltem, mint ember, mint nő, sárba' tiporva éreztem magam.
Vásároltam egyik kedvenc nagy áruházamban.
Egyszer csak feltűnt, hogy egy furcsán öltözött fiatalember kóvályog körülöttem, immár többedjére.
Fiatal, szőke, kék zakóban, kék nadrágban, rajta nagy aranygombokkal, olybá tűnt, mintha matróz lenne.
Egyik felső zsebéből telefonzsinórhoz hasonló vezeték lógott ki.
Majd közeledett felém. Odajött hozzám, sőt megszólított.
Nagyon zavarban volt. Nem küldtem el, mert kíváncsi voltam, hogy mit szeretne mondani, és értékeltem a BÁTORSÁGÁT.
Azt mondta, hogy nemrég költözött Budapestre, Pestre. Ismerem-e Pestet? Mondtam igen, mert ott dolgozom.
És ha nem lenne baj, szeretne velem megismerkedni, mert alig ismer itt valakit.
Megköszöntem, hogy belém vetette a bizalmat, és megtisztelt az ajánlattal, de mondtam: KÖSZÖNÖM NEM, és felmutattam jegygyűrűmet.
Mosolyogva elbúcsúztunk, eltolta kosarát, és eltűnt.
Vagy csak elvegyült a tömegben.
Akkor ott hirtelen nem állt össze, de a történet dolgozott bennem. Egyre jobban megerősödött, hogy nekem küldték. Vigaszként. Női önbizalmam helyreállítása végett.
Pár évre rá nemtudni miért, eszembe jutott ez a történet, miután lelkem helyre jött.
Épp Westend bevásárló központban voltam.
Arra gondoltam, hogy de jó lenne újra látni őt. Ezt a kedves "angyalfiút".
Abban a pillanatban, ahogy kigondoltam, szembe jött velem egy szőke, rövid hajú, barna szemű, hihetetlen finom kisugárzású fiú.
Egymásra néztünk, és TUDTUK, hogy ismerjük egymást.
Abban a pillantásban benne volt. És benne volt a kölcsönös szimpátia.
Tudtam, hogy Ő az.

2009. május
Kedd este tusi-füri után, illatozó rózsaszálként kiültem a teraszra még olvasgatni cseppet. Egy angyalos könyvet olvastam épp.
Felfigyeltem, hogy sustorog valami. A fák levelei. BESZÉLGETTEK egymással. Abbahagytam tevékenységem, és hallgattam őket. Azon gondolkodtam, hogy jé, ők is kommunikálnak. Ahány fa, mind másképp szólt, más hangot adott ki magából. Érdekes volt.


Egyszer csak valamiért felpillantottam a menny boltozatra.
Csodaszép felhőket láttam, egyszerre többfélét. ( fehéret-feketét-tarkát, meg ne fogd a felhő farkát )
Nézegettem, nézegettem, majd felálltam, hoztam tényképezőt és kattintgattam. Az egyik képen megláttam az ANGYALT. Számomra, legalábbis. Behaltam hirtelen.
Majd csak úgy figyeltem.
Néztem, ahogy rendíthetetlenül marad a formájában. Nem változott. Ment-úszott-mozgott, lassan előre, vagy csak a föld forgott?
Alatta a hatalmas kiterjedésű, más formájú felhőképződmény. Olybá tűnt, mint egy hatalmas nagy hajó, hajóhad. Az angyal mutatja az utat, vagy ő a vezért. Ez az érzés járta át a lelkem.
Ők így haladtak balra előre.
Ahogy az angyal úszott a légben, egy nagy kiterjedésű fekete felhőgomolyag állta útját. No mondom magamban mi lesz itt? Harc? Bruszt Villisz?
NEM.
Ahogy az angyalfelhő a feketeség fölé kúszott ( 3 D-ben gondolkodunk most... ) FÉNYÉVEL MEGVILÁGÍTOTTA AZON FEKETE RÉSZT, AHOVÁ ELÉRT!
GYÖNYÖRŰ NAPLEMENTE BORDÓ-VÖRÖS SZÍNBEN JÁTSZOTT A SZÜRKÉS FELHŐ.

MONDOM ILYEN NINCS!!!!!!!!!!!!!

Ahogy beljebb és beljebb kúszott a "szürkébe", az úgy adta át magát neki, neki az angyalnak. Viszont én, mondom ÉN, még azt is éreztem, hogy ez az angyalfelhő IS meg és átadta magát a "sötétnek". Eggyé váltak.
A szürke felhő egyre kisebb és bordóbb lett. Angyalfelhő pedig változatlanul angyal-forma maradt.
Néztem, néztem, szemeim kerekedtek, hogy mi játszódott le előttem.

Ennyi volt a nagy történetem.

Pénzről, egyéb bőségről nem tudok írni, mert nem kértem és nem voltak ilyen jellegű megéléseim.
Vagy ha voltak is, nem tudok róla.

üdvözlettel: vajasandi


3

bőségteremtés angyali segítséggel Szép estét kívánok kedves Magdi!
Én is szívesen beszámolok a saját "angyali "történetemről.
Már nagyon sokszor tapasztaltam az angyalok jelenlétét.Én minden nap kérem és kapom a segítségüket.
Mivel,hogy én egy oviban dolgozok, 3 éves mini csopotosokkal vagyok,mint dajka néni.A pihenő időre már annyira fáradtak,hogy csak nagyon nehezen tudnak elaludni.Ezért olyankor mindig kérem az angyalokat,hogy segítsenek nekem az altatásban.Kérem,hogy mind a 22 gyerkőc arcát símogassák meg és szórjanak "álomport".Amióta ezt teszem nem szokott gondot okozni az altatás!Van olyan fiúcska is akinek magatartási problémái vannak és bizony az angyali segítség nálla is bevált módszer lett.Persze nem mindenkinek mondtam el,hogy mivel tudom megnyugtatni ,de nem is fontos csak az ,hogy mi ketten tudjuk és csak nállam alszik el pillanatok alatt!
A hétköznapi életben is kapom a segítséget amikor csak kérem!
Mindenkinek segítenek csak kérni kell!
Szép estét és pihenéssel eltöltött hétvégét kívánok szeretettel!
Szeriné Anikó


4

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdolna!

Napi kapcsolatban vagyok angyalaimmal és kérem is a segítségüket. Úgy igazán és közelről nem éreztem még a jelenlétüket, de tudom, hogy segítenek, mert mindig úgy alakulnak a dolgaim, ahogy kérem. :o)
A legmeglepőbbek egyike az volt számomra, amikor észre vettem a konyha ablakból, hogy a szemben lévő hátsó épület nem használatos kéménye egyre romosabb. A felső sor tégla kezdett szétcsúszni, a jobb sarkánál már kipotyogott a malter ami össze tartotta, és a viharos szelek egyre széjjelebb mozgatták. A konyhából úgy láttam, hogy szinte lóg a szélső tégla. Hát mi tévő legyek? Nincs aki segítsen, özvegy vagyok, eszembe jutott, hogy megkérem az angyalkákat, tolják vissza a téglát.
Ez este történt, és másnap reggel, már sokkal stabilabban állt a kémény, alig hittem a szememnek. Ilyenkor olyan boldog vagyok! :o)

Szép napot kívánok!

Erika



Angyaloktól, Angyalokról Neked


5

Kedves Magdolna,

Életemben kétszer szóltak hozzám hangosan az angyalok, de azért folyamatosan továbbra is (halkan) vezetnek és segítenek.

Az első: 1980 -ban történt éppen készültem a polgári esküvőmre, amikor megszólalt egy (inkább férfi ) hang a jobb fülemnél és azt mondta "Miért mész hozzá ehhez az emberhez? Nem Ő lesz a végleges társad" Meglepődve körül néztem és gondolatban azt válaszoltam, hogy már pedig én soha nem fogok elválni a gyerekeim apjától. Ezzel szemben 1991 -ben a férjem elhunyt.

A második: 1987 -ben történt (akkoriban Erdélyben laktunk és nem lehetett kenyeret kapni) munkahelyemről elkéredzkedtem, hogy megvegyem a családnak a kenyeret, mindig ahogy egy pékséghez értem sorban álltam és előttem elfogyott a kenyér. Végül is beletörődtem és azt mondtam magamnak, hogy jó akkor főzök puliszkát (kukorica dara), csak nem halunk éhen! Ahogy mentem haza fele, csüngő fejjel magam elé bámulva, megszólalt ugyanaz a hang: "Meny át a másik oldalra" fel kaptam a fejem és megkérdeztem magamban, hogy miért mennyek én a másik oldalra? ezzel együtt át néztem az út másik oldalára és ott egy öreg néni egy nagy zsákot cipelt, gondoltam biztos azért, hogy segítsek neki. Oda mentem hozzá és megkérdeztem: Segíthetek? Erre Ő boldogan mondta, hogy igen. (gondolom imádkozott egy kis segítségért). Majd amikor a közös út végéhez értünk, megkérdezte hogyan tudná meghálálni? Mivel útközben kiderült, hogy a zsák tele van kenyérrel, azt válaszoltam: "ha adna egy kenyeret kifizetném". Kifizettem a kenyeret és örömmel mondom, hogy azóta soha nem fordult elő, hogy kenyér hiányban szenvedtünk volna!

Mostanában olyan dolgok történnek velem, hogy amire azt gondolom, hogy lehetetlen az mindig lehetségessé válik és nagyon gyorsan, mintha fellenne pörögve az idő.

És még egy gondolat (tapasztalat): Amiről sikerül lemondanom tiszta szívemből azt mindig megkapom!

Szép napot,
Üdvözlettel: Merfelszné Jutka


6

Most megosztom Veletek egy régen történt eseményt,mely megváltoztatta életemet és szívesen emlékszem rá.Baráti üdvözlettel:Éva

Első nap!
Ott ültem csendben,némám a nem tudom hol.Azt sem tudtam én ki vagyok,és mit is gondolok.azt sem tudtam mi az a gondolat.Ezek után a szavak pedig nem is voltak.A nagy semmiből pottyantam ki és én egy kis apró porszem voltam.Valahol egy csodás szép réten ültem ,vártam valamire,gondolatok törtek elő belőlem ,de előbb jártak bennem ,mint ahogy kigondoltam volna.Ezek jártak a fejemben és vártam .Egy magam a virágos réten !Akkora csendben ,ami már fájt és bántotta a fülemet.A szívem hatalmas csendjében.Nem mozdultam ,mert fájt mindenem.!A szemem sarkából láttam egy hatalmas lyuk tátong az égen és messze -messze körülötte világos fénysugár veszi körül.Talán onnan pottyantam ki?Eszembe sem jutott még akkor ,de valami azt súgta ,igen onnan jöttem ide és nem tudtam hol vagyok ,de nem is érdekelt .Annyira békés volt körülöttem ,hogy ezzel most nem foglalkoztam.Ahogy ott ültem egyre inkább éreztem valami érdekes érzés vesz uralma alá.Persze nem volt jó érzés ,talán úgy nevezném el fájdalom!Jó legyen fájdalom!Az egyik kezem felemeltem ,melyiket is ?Amelyik nekem a kedvesebb volt ,ahol a szívem közelebb dobogott.Egy nagy seb tátongott rajta!Olyan csúnya összeégett seb.Mint mikor megmarkolod a tüzet .égett, fájt és nem tudtam vele fogni.Azután azt gondoltam nem is kell itt fognom semmit,hisz itt csak ülök és várok valamire.Nem mozdultam ,ha lehet mondani szét akart szakadni a fejem és valami kijönni belőle.Ezek voltak a gondolatok ,amik előre szaladtak bennem.A fájdalom elviselhetetlen volt és még is édes.Valami olyan, amit már valamikor éreztem ,valahol valamikor.Ez a visszatérés most felébresztett bennem valamit.Megpróbáltam lábra állni ,nem ment ,senki sem volt ott ,hogy segítsen nekem.Tudtam nem számíthatok másra csak magamra.Összeszorított fogakkal próbálkoztam újra és újra.Várnom kellett ,minden erőmet összeszedni.A szívem össze vissza vert ,hol nagyon ,hol egyáltalán ,hol semmit.A semmikor nem láttam semmit.Azután kivilágosodott a kép és gyönyörű színek játszottak velem az égen a tátongó lyuk mellett.Hullámzott bennem minden.A testem hol megfeszült és remegett,hol elernyedt és nem mozgott.Nem tudtam mit teszek ,de vártam és vártam ,majd jön valaki aki segít,bár nem tudtam ,hogy van-e valaki rajtam kívül ebben a megfoghatatlan édeni csendben.A nyugalom szétáradt testemben és már nem féltem a fájdalom minden kínját elfogadtam cserébe ezért a nagyszerű érzésért!A megfoghatatlan édes érzés ,ami egyszerre volt nyugtató és izgató!Ami nélkül nem tudtam volna olyan békésen a fájdalmamban elviselhetetlenül ülni és várni a valamire.Fel-fel néztem az égre és a lyuk még ott tátongott bár úgy tűnt már nem olyan nagy ,mint mikor először megpillantottam.Talán összébb ment?Vagy csak a szemem furcsa játéka teszi ezt.Sok-sok apró csillag keringett a szemem előtt ,ők is játszottak velem,hol összefutottak,hol szét szaladtak,mintha valamilyen alakot öltöttek volna időnként.Láttam már ezt régen ,olyan kerek kicsi gömbök .Amennyire tudtam nyitva tartottam a szemem és figyeltem.A fejem zsongott a kábulat benne kedves édes lett,. gondoltam ez már maga a paradicsom!Messzire nem mertem nézni ,hagytam ezt az érzést más korra,azt szerettem volna,ha más napra is jut ebből a mennyei ,megfoghatatlan könnyed lebegésből.Így ültem csak csendben ,némán........

Második nap!

Nem tudtam mi is az az idő,akkor még nem.Mikor legközelebb észhez tértem láttam a nap ragyogóan betölti fényével a virágos rétet.Nem mozdultam,hallgattam csendben valamit,valami kedves zümmögést,ami dallamra emlékeztettet.mint ,mikor régen a hárfák kellemes zenéje szólt volna a messzeségből.Nem volt még erőm talpra állni,csak megmozdultam és a fejem átbillent a másik oldalra,átfordult vele a gondolat a fejemben.Túlságosan fájdalmas volt,összeszaladt a könny a szememben és a színek újra játszottak velem.hol fekete volt ,hol fehér.Ez a kettő alkotta bennem ,hogy hol repültem,hol zuhantam.Érdekes érzés lebegett körül.Nem tudtam a testem irányítani,a kezeim és lábaim nem voltak szinkronban,össze vissza mozogtak,vagy inkább csak rángatóztak.Nem tudtam uralkodni magamon,de az édes zene fülemnek jól esett.Megmozdultam ,láttam a lábamon is lent a sarkam peremén egy éktelen lyuk tátong,mint a tenyeremen.Majd jobb lesz gondoltam,azután újból álomba zuhantam.A nap már régen magason az égen ontotta melegét ,mikor újra magamhoz tértem.Szomjaztam és vágytam egy korty forrás vízre.A szemem szikrázott a fényben és akkor ,ott láttam megint valamit,de nem hittem el,ezért becsuktam és újra kinyitottam ,de még ott volt.Felettem lebegett és nevetet .Szárnyai voltak ,gyönyörű vakító fehér ruhája villogott a fényben, mint mikor nem tudsz a napba nézni.Gondoltam,csak álmodom ,becsuktam és kinyitottam a szemem ezzel játszottam egy ideig vagy sokáig ,nem tudom ,mint idő nem létezett, ,mérni nem lehetett!Ezekkel a gondolatokkal repültem én is valameddig és valahova.Talán messze vagy távol,vagy közel vagy máshol?Az égből ekkor egy kicsi felhő vizet ontot nekem,kinyitottam a számat és pár csep üde vízcsepp hullott bele.Ez lehetett az égi forrás,de nekem bármi is volt és lehetett volna,azt hiszem többet ért mindennél.Éreztem a testemben szétáradó gyönyörű vízcseppek útját.Megmozdultam,átfordultam az oldalamra és akkor láttam,az oldalamon is hatalmas seb tátong,az nem fájt,az csak ott volt.A többit meg már megszoktam,a fájdalom időnként már- már nem tűnt olyan borzasztónak,elfogadtam,mert akartam.Mikor oldalra néztem ,láttam aprócska bogarak szaladgáltak ,biztos élelmet gyűjtögetnek,én nem tudtam volna enni egy falatot sem.Azt hiszem már régen nem ettem,legalább is azt gondoltam .Éhség,mint olyan nincs számomra.A bogarak beszéltek egymással és én értettem,miről!Gyűjtögettek télire,,mert majd akkor nem lesz mit enni,és én azt gondoltam,nekem is kell gondoskodnom magamról.Talpra kell állnom minél előbb!Újból megfordultam,már nem akart a fejem szétrobbanni csak billent egyet és úgy maradt.A fájó seb a tenyeremen ahogy támaszkodni akartam vele, újból el kezdett vérezni,érdekes világos piros vérem folyt és a karomon csurgott végig.Nem féltem,majd eláll-gondoltam.Ránehezedtem és megpróbáltam felnyomni magam.A fejem ólom súllyal húzott vissza,de egy kicsit megtartottam.Visszazuhantam s tudtam,még nem fog menni.A nap lefelé hajlott a madarak elcsendesedtek és tudtam hamarosan megint besötétedik......

Harmadik nap!

Mikor legközelebb felébredtem ,már tudtam nem ott vagyok ahol kellene.Azt nem tudom hol kellene ,de ahol vagyok az nem vár még rám.!Hogy-hogy kerültem oda azt sem tudtam, csak a fájdalom hasított belém újra és újra.Sötét volt .félelmetesen sötét,nekem úgy tűnt ,hogy ilyen sötét nincs még akkor sem, mikor semmi sem világít.Csak feküdtem és néha észnél voltam néha pedig nem,.e kettő közti állapotot töltötte be a magány és a fájdalom.Felismertem helyzetem ,tudtam nem szabadulhatok egy könnyen a fogságból és lehet nem is tudok !Hideg volt és fáztam ,reszkettem a félelemtől és a magánytól.Bár csak egyetlen egy valaki itt lett volna mellettem,de nem jött senki, ki is tudja mióta.Az égen ekkor fények játszottak és hangok mély zöreje hallatszott messziről.És csak jött egyre jött ,hangosabb és mérgesebb lett az ég.Fáztam ,reszkettem .Akkor hallottam először az eget morajlani ,egyre közelebb jött és a szél viharrá alakult ,tombolt én meg csak feküdtem ott kiszolgáltatva a vihar közepén.Arcomat mosta az eső áztatott a jeges vihar.Már nem számított,semmi sem érhetett volna még azt hiszem.Sírtam és vágytam valahova.Tombolt az idő áztatta sebeimet és engem a fagyos földön egyedül hagyva.Semmi sem lehetett ettől rosszabb --gondoltam és megint lezuhantam a mélybe.Mikor újra felnéztem ,már reggel lett és a fények ismét ott voltak a vakító égen ,végre láttam valami fényt!Ennek örültem és bátran felemeltem kezem,ami most már szebbnek tűnt.valahogy jobban nézett ki,már a seb nem vérzett a lyuk benne összehúzódott és megtudtam fogni az előttem heverő virágot.Igaz nem téptem le ,csak magam felé húztam és megszagoltam,mennyei illata volt.Olyan tavaszt igéző kellemes illat, amit ismerek és szeretek.A visszaemlékezés csodás volt és örömömben sírtam ,mert végre éreztem valamit.És ekkor annyi idő után sikerült valahogy felülnöm ,bár a fejem nagyon szédült és minden mi körül vett kettő volt.Nem láttam rendesen,talán csak káprázott a szemem nem tudom ,mert nem engedte az agyam ,hogy rendesen gondolkodjak,valami nehéz súly nehezedett szemeimre és fáradt voltam.Szerettem volna a lábam is megnézni és elfogadni bár mit is látok ,de nem engedte fáradt testem és vissza húzott a fejem, bár nem voltam szomorú mégis engedelmeskedtem a testemnek és a csend zajában visszafeküdtem,mert még pihennem kell...

Negyedik nap!
Amikor újra kinyitottam a szemem azt hittem csak káprázik,vagy csak egyszerűen nem is nyitottam ki,hanem csak álmodom az egészet!Ott voltak velem ,sétáltak ,nevettek ,vidámak voltak.Mindenki fehér ruhába öltözött talán nem is a földön jártam?Vagy ők nem jártak a földön ,ki tudja már.,?Egyszerűen ott voltak mellettem, felemelték összetört testem és akkor én is repültem velük,nem fájt semmi ,boldog voltam.Ez a lebegés bennem maradt ,amikor eltűntek a szemem elől egy pillanatra nem is értettem,majd újból ott lettek és kezdődött elölről az előbbi pompás földön túli állapot.Láttam gyönyörű ligetet,a magasban minden más volt,olyan erős fényes színek és mesés zenék ,amiket még nem hallottam soha sem !Hogy meddig voltam ki tudja?Nem is számít ,amit láttam csak az érdekel.Láttam még gyönyörű gyümölcs fákat ,amelyek roskadoztak a rengeteg gyümölcstől.de nem vehettem belőle,azután jött a virágos rét!Olyan színek kavalkádja miket nem láttam azelőtt sohasem,nevük sincs ,olyan szépek A magasból úgy tűnt,mintha nem lenne vége a rétnek,talán nem is volt.Boldog voltam!Ez az érzés itt van bennem,csak nem találom olykor-olykor.A felhők csodás alakokat öltöttek ,mint valami történet része,mint mikor látsz egy mesét!Angyalok és gyerekek,és emberek vagy szentek ,ki tudja?Ott voltak mind,kiknek ott kellett lennie.Ez maga volt a paradicsom.!Vagy azt hiszem mindenki ilyennek képzeli.Azután elhalványultak a fények a képek én elkezdtem zuhanni és mikor kinyitottam a szemem újra belém hasított az őrült fájdalom.Sötét volt megint a szememen belül csillagokat láttam és apró szaladgáló fények vibráltak .A kezem lüktetett a lábam hasogatott és én ott feküdtem megint kiszolgáltatva egymagam a nagy semmiben.Nem hallottam semmit és csak vártam megint valamire,hogy legyen vagy történjen vagy jöjjön.....

Ötödik nap!

Nem tudtam a szemem kinyitni ,már nem is éreztem a földet alattam,vagy hogy bennem milyen érzések vannak.Némám ,vakon feküdtem és megint csak vártam ,bármire csak történjen valami!Akármi ,múljon el a szép és a rossz vagy aminek kell múlnia.A magány fájt legjobban a hiány a látás hiánya.Csak egy kis halvány fény ,mely megvilágít és melegít a sötét mélyben ,ahonnan nem tudtam létezik-e visszaút.Úgy gondoltam itt élek tovább vagy már nem is élek,csak vagyok.Nem volt a testem az enyém és a lelkem is küzdött valami után ,ami talán nem az enyém csak volt.Szerettem amikor még játszhattam és nevettem a többiekkel,meg volt,mindenem ,szép és boldog életem,bár nem becsültem eléggé,nyilván ez történt.Ki tudja azt becsülni,ha nem tudja összehasonlítani mit is becsül?Talán keveseknek van erre esély,hogy megtudja és összehasonlíthassa.Lehet!Akkor én semmit sem tudtam,csak szenvedtem a föld és az ég közötti harcban ,aminek részese voltam,bár én nem akartam ezt....
Azután kinyílt a szemem és megint csodákat láttam,vízesés ömlött a hegyoldalról ,olyan csodálatos királykék víz ami csak a mesében van.Ott feküdtem a tó parton ,biztos régen ott voltam már ,de most vettem észre csak megfordultam és kezem kinyitottam és ittam a tiszta forrásból ,ami talán az élet forrása volt!Annyira szép ,örömömben folytak a könnyeim és a fájdalom is békén hagyott ,felkelni nem tudtam,de a boldogság felemelt engem a tó főlé és elrepített a képzelet.Láttam a víztükrén a nap visszaverődő sugarait,melyek színessé tették a vízcseppeket.Mosolygós arany halak úszkáltak a felszínen és időnként feljöttek levegőt venni ,én is ezt tettem azt hiszem vettem néha én is nagy levegőt,bár nem emlékszem erre.Láttam mindent!!Majd ólom súlyú testem visszazuhant a földre és már semmire sem emlékeztem.....

Hatodik nap!

Amikor kinyitottam a szemem még mindig nem láttam semmit,azt gondoltam ez a sötétség már örökre itt marad bennem!Valahogy úgy éreztem tisztább a fejem és a gondolataim is ,mintha nem röpködnének olyan magasságban ,mint eddig.Még mindig fájtak sebeim,a kezem lüktetett és sajgott a fejem .Az oldalamon a lyuk eltűnt,vagy talán nem is volt?Már nem tudom.Olyan zavaros lett minden körülöttem,azt sem tudtam ott vagyok-e még a réten,vagy a tó parton és egyáltalán hol vagyok?Az érzések bennem kavarogtak és azt hiszem sírtam,de nem kívülről benn mélyen a lelkemben!Valami történt velem tudtam,de mi azt nem is sejtettem.Honnan is sejthettem volna,hisz kívülállóként éltem meg a történetet.A gondolataim nem voltak velem és csak a szépre emlékszem.A csodás körülöttem történő mesére.Vagy valóságra?Honnan is tudhatnám én ezt ?Csak feküdtem összetörve és vártam továbbra is valamire.És akkor megérkezett a valami.!!Valaki levette a kötést a szememről és a fejemről!!Láttam végre !Ott álltak a szüleim az ágyam mellett megrémülve ,sírva ,kétségbe esve és engem néztek.Édesanyám odalépett hozzám megölelt a nyakamba borult és zokogott.És nem tudtam miért teszi!!Átöleltem és boldog voltam,hogy itt van velem.A kezem a kötés miatt nem engedte,hogy megsimogassam arcát,de éreztem rajta nem bánja,gyönyörű szemeit kisírva láttam a fáradságtól alig állt a lábán ,de boldog volt,mert végre látta rajtam élek!!Akkor ott valami eszembe jutott,azt hiszem emlékeztem mi történt velem ,csak nem tudtam még mi volt a valóság és mi a képzelet.Vagy nem is képzelet?Honnan is tudhatnám én ezt ,akkor ott csak gyerek voltam.És már nem vagyok gyerek,bár kitudja?Néha azt hiszem az vagyok, nos ott akkor nem számított mi az igazság és mi nem.Egyszerűen megértettem kaptam még egy esélyt az életre.Megpróbáltam ezt valahogy megbecsülni negyven éven át,persze több kevesebb sikerrel ,de már nem számít.Volt ,hogy dolgokat másképp láttam és volt ,hogy túlzásokba estem ,de tudom,bárhogy is történt csak magamnak kell erről elszámolnom.Ez a gyerekkori baleset egy életre meghatározta létemet.Amikor csak tehetem gondolok rá és az felemelő és megfoghatatlan.Ennyi csak mi történt velem!

Hetedik nap!
Ezen a napon pihentem ,mert a fájdalmak igen meggyötörtek,már nem is vágytam csak egy kis nyugalomra.Az ágyam mellett álltak akik jöttek hozzám,mert szerettek.Én pedig csak néztem őket könnyeim között láttam szeretnek és hiányoztam volna nekik, ha nem lennék.Ez nem is történhetett volna meg,mert bíztak bennem és tudták nem adom fel mert az nem én lennék.!Nos ekkor értettem meg valamit amit csak most felnőtt fejjel tudok megfogalmazni!Ennyi év kellett hozzá,hogy rájöjjek nem lehet hit nélkül élni ,mert akkor ki is lenne akihez valaha is szólhatnék tiszta szívemből?.Aki meghallgat és megért engem?Csak egyetlen egy valaki van ,ki igazán velem,itt bennem él ő pedig maga az Úr ,aki vigyáz ránk ,minden pillanatban.Azt hiszem mindig is itt élt bennem és bár nem akartam róla tudni,mert azt hittem ő vette el a szüleimet már látom semmit sem vett el tőlem csak adott.És itt vannak velem a szüleim amikor csak akarom,itt bennem a szívemben örökre!!

Éva



Nyílj meg Te is az  Angyali üzenetekre!


7

Kedves Magdi!

Ma már napi kapcsolatban vagyok az angyalokkal, de ez a történet legalább 4-5 éves és akkor még nem végeztem semmilyen ezoterikus tanfolyamot és a Doreen Virtue könyveket sem ismertem. Akkoriban a férjem osztályvezető volt a cégénél és ehhez kapcsolódóan járt a beosztásához egy vállalati autó is. Nyáron elmentünk a nagyobbik lányommal és a vőlegényével Bükkszentkeresztre nyaralni. Mikor nekik haza kellett indulni, összeszedelőzködtünk, hogy visszük Őket Miskolcra a vasútállomásra. Nyaraláskor mindig az én táskámban van az autó pótkulcsa, de most a férjem annyira siettetett, hogy nem tudtam a táskámat magamhoz venni, pedig éreztem, hogy kellene. Elindultunk hát, a gyerekeket föltettük a vonatra. Visszafelé úton megálltunk Miskolcon a Tesco előtt bevásárolni. Rekkenő hőség révén a férjemen egy rövid nadrág és trikó volt, rajtam is csak nyári ruha. A párom betette a slusszkulcsot a nadrágja zsebébe. Alig tettünk meg néhány lépést, mikor valamiért ismét a zsebébe nyúlt és észrevette, hogy nincs benne a kulcs, a zseb lyukas volt. Azonnal elkezdtük keresni, de sehol nem találtuk. Szegény nagyon ideges lett, nem tudom hányszor járta körbe a parkolót. Végül bementünk az áruházba, én megálltam közel az ajtóhoz és folyamatosan imádkoztam, hogy "Édes Jó Istenem, segíts meg minket!" Hiszen az autó nem volt a miénk, ráadásul benne volt a bükkszentkereszti ház kulcsa és még egyéb dolgok is. Szegény férjem mégegyszer kiment körülnézni, már mind a kettőnkről folyt a víz az izgalomtól. Aztán mondtam neki, hogy menjen oda a vevőszolgálati pulthoz és érdeklődjön, nem adott-e le véletlenül valaki egy slusszkulcsot. Odament, megkérdezte, és a pultnál lévő fiatalember mosolyogva a kezébe adta a mi autónk slusszkulcsát! Ekkor már biztosan éreztem az angyalok jelenlétét, de nem csak ezért. Soha nem tudom visszaadni azt az érzést, ami akkor elöntött mind a kettőnket! Végtelen nyugalom és hála érzése volt. Mintha ringattak volna minket a karjaikban az angyalok, hogy ne féljünk, nyugodjunk már meg. Soha életemben sem azelőtt, sem azóta nem éreztem ilyet. Vásárláskor fogalmunk sem volt, hogy mit teszünk a kosárba, csak mosolyogtunk egymásra és lebegtünk a szeretet érzésében. Nagyon lassan tettük meg azt a 10 km-t Bükkszentkeresztig, és az angyalok azóta is számtalanszor bizonyították, hogy körülöttünk vannak.
Nagy szeretettel írtam le ezt a történetet, hátha segítségül szolgál a még kételkedőknek és boldogságot hoz a hasonlót megtapasztaltaknak.
Szívélyes üdvözlettel Györgyi


8

Pár évvel ezelőtt a férjemmel Belgiumban voltam (kamionos a férjem.) Tankolni kellet és bementünk az állomásra. Utána elmentünk vásárolni és egy másik sófőr szólt hogy a hátsó rendszámunk hiányzik.A férjem nagyon ideges lett és a torturáa gondolt amire elintézzük a dolgot.Már vagy 1 éve olvasgattam az angyalokról, sőt a segítségüket is kértem már. Most is egyfolytában kértem a segyítségüket de úgy hogy a férjem ne vegye észre mert ő szkeptikus.A lényeg az hogy végig visszamentünk azon az úton ahol jártunk.Nemtaláltuk. Már lemondott a férjem a dologról én nem.. Mentünk vissza az úton és AZ ÚT KÖZEPÉN OTT VOLT A RENDSZÁM TÁBLÁNK. Ugyan le vólt már járva de ott volt. Mondanom sem kell hogy én folyamatosan kértem a segítségüket az angyaloknak és bíztam bennük. A férjemnek mondtam mit szól hozzá? Ő csak mosolygott és a szerencsének tartotta de én tudom, hogy az angyalok segítettek. Én azóta is naponta szólok hozzájuk, sőt a lányaim is többszőr mondják hogy kérjem a segítséget – és mondják hogy mit szeretnének-számukra

Molnárné Edit


9

Kedves Magdi!

Leírom,az első találkozásomat az angyalokkal,remélem mind annyiunknak tanulságos lesz.
A kilencvenes évek elején,Magyarországon éltem egy határszéli kis faluban.Az akkori Jugoszlávia területén,szörnyű háború dúlt.
Az év december 24.-én este,még hatalmas harcokat vívtak odaát.Még Magyarországon is remegtek az ajtók,ablakok,szörnyű volt még hallani is,nem,hogy átélni.Úgy nyolc óra körül,elvonultam imádkozni,mert úgy éreztem,hogy imádkoznom kell,azokért akiket lőttek,és azokért is akik lőttek,mert szerintem a háborúnak csak és kizárólag vesztesei vannak.Amikor imádkozom.általában,ingerszegény környezetet választok magamnak.Most valamiért nem kapcsoltam le a szobába a lecsendesedésem előtt a villanyt.Amikor elimádkoztam a magamét,egy különös érzés kerített a hatalmába.Bár nem láttam,de biztosan éreztem,hogy előttem áll valaki.Akkora sugárzó szeretettet még sohasem éreztem addig a pillanatig mint amikor ez megtörtént.Csodálatos módon,minden félelmem és ellenállásom semmisé vált.Ugyanis akkor még a csigaházamban éltem,be húzódva,begubózva.Ez a szeretetteljes lény,megszólalt.Beleguel vagyok,jelen esetben számodra Isten hírhozó angyala.Akkor én megkérdeztem,miért nem látlak,kedves?A válasz amit akkor kaptam,önmagáért beszél:mert,még spirituálisan fejletlen vagy.Na puff neki,mit ne mondjak,igaza volt.És itt jön az én "buktám"!Megkérdezte,eltudod-e végezni amit elvállaltál?Ha én,Őt akkor tisztelettel,és szeretettel megkérem,hogy legyen a segítségemre,vagy rajta keresztül a többi angyal segítségét kérem,akkor sok minden,sőt az akkori életem is másképpen alakult volna.Az időtájt,nem valami fényesen éltem,alig alig tudtunk fennmaradni a családdal,de ez nem panaszkodás,ez tény.És állandóan rosszul is éreztem magam a testemben.Erre,nemhogy segítséget kértem volna,azt mondtam neki jó nagy mellel,Én,persze,hogy elvégezem a vállalt feladatom.Félreértés ne essék,senkit nem okolok a múltamban történt dolgokért,mert akármi is történt a saját választásom volt.Ám,az addig sem fényes életem,elkezdett rohamosan süllyedni,minden szinten.Megpróbálom érzékeltetni mit éltem,meg eztán.A Bányabéka hasán lévő piros lámpácskát is csak csillagászati távcsővel láttam meg,és a templom egere,meg egyenesen Krőzus volt hozzám képest.Ám,eközben,rájöttem végig vigyáztak rám,utat mutattak,támogattak,segítettek,és az angyalok segítségével,kimásztam a magam állította,csapdából.Ma,látom,hallom,és érzékelem,Őket,a mindennapjaim részesei Ők.Mindenben,készségesen segítenek,utat mutatnak,tanítanak,megnevettetnek,és mindig velem vannak.Tudom,és hiszem,hogy minden embernek örömmel,szeretettel nyújtanak támogatást,mindenben,csak őszinte szívvel kell hozzájuk fordulni.
"Kopogtassatok,és meg nyittatik,Kérjetek,és megadatik. Ennyit az első találkozásomról,az angyalokkal.

Fény, Béke,és Szeretet kísérje mindannyiunk életét,Szeretettel:Molnár Károly


10

Kedves Magdi!
Ez az élmény amit leírok ,volt életem első bizonyossága hogy tudom odafenn igenis odafigyelnek rám .
5 éve voltunk együtt a párommal mikor eljegyeztük egymást. Mivel a mi családunkban nem szokás a válás ,Én is szerettem volna követni ezt a szokást. Miután a gyűrű az ujjamra került megállás nélkül ott motoszkált a fejemben hogy jól döntöttem-e? Már betege voltam a gondolatnak. Gyógyszertárban dolgozom és mikor a pénztárban ültem mindíg csak a gyűrűmet néztem hogy csillog és agyaltam ezerrel. Aztán egyszer egy idős jólszituált bácsika került sorra. Fel is figyeltem rá hogy olyan jól öltözött ,mosolygós,barátságos arca volt.Valamit kérdezett egy gyógyszerrel kapcsolatba,de nem is emlékszem hogy mit mert szokás szerint nem ott járt az eszem,Válaszoltam autómatikusan.Nem vett semmit csak mosolyogva nézett.
Aztán elővett egy egyforintost odatolta elém és csak annyit mondott "KISASSZONY EZT TEGYE EL A MENYASSZONY CIPŐJÉRE",és elment. Onnantól fogva tudtam hogy jól döntöttem,és az angyalaim tudatni akarták ezt velem. Ma már 8 éves boldog házasok vagyunk két szép kislánnyal.......És örzöm az egyforintosomat!!!!!!!
Helga


11

Nekem egy szomorú eseménnyel van összefüggésben amit átéltem.Az apukám halálával akit nagyon szerettem és fogok mindig.Apukám az elmúlt nyáron lett rosszul amikor is a szomszéd háztetőn kettő fehér galamb nézegetett az udvarunk felé.Anyukámmal figyeltük feltűnt mindkettőnknek annyira szépek voltak és mintha minket figyeltek volna.Ezzel kezdődött.Pár napig nem történt semmi.Az előző este mielőtt apukám a kórházba került volna az erkélyünkkel szemben letelepedett egy szürke galamb és addig amíg volt egy kicsi esély apukám felgyógyulására minden este odatelepedett az erkéllyel szemben.
Akkor egy darabig haragudtam és féltem ezektől a jelektől ,de ma már inkább segítségnek érzem.Mert éreztem ,hogy a jó isten vigyáz apukámra és jó helyre költözött.De szeretném azt kérni az angyaloktól ,hogy ilyen jelet küldjenek akkor is amikor jó dolog történik ,hogy ne ijedjek meg legközelebb.


12

Kedves Magdolna és drága Érdeklődők!

Szívesen elmesélem azt a csodálatos élményt, ahogy megtapasztalhattam az angyali csodát. Éppen Magdolna oldalain netszörföztem - már ez jót tett, boldogan, élvezettel és izgalommal fedeztem fel számomra új dolgokat, vagy mélyedtem el tartalmakban. És akkor, rátaláltam a " Csinálj magadnak Angyalnapot " (a cím nem biztos, hogy pontos) írásra. Hú, ez pont Nekem való! Hiszek az Angyalokban, ám igazából kézzelfogható, vagy egyértelmű megnyilatkozást még nem tapasztaltam (addig a napig:-). Nosza! Neki is láttam. Az egész napom innentől kezdve az Angyalokkal és egyéb szép gondolatokkal telítődött. Hát azért jó lenne ki is próbálni (bármilyen Földhöz ragadtnak tűnik is a gondolat). De mit is találjak ki a saját hitem megerősítésére, emberi lényemnek bizonyítékot szerezni? Hm - hm... Ekkor iszonyú sötét felhők borították az eget, úgy elkezdett esni, mintha dézsából öntötték volna, és még egy kis égzengés is díszítőelemként csatlakozott a repertoárhoz!
Esernyő és vízálló kabát nélkül egy kicsit megijedtem, hogy talán bőrig ázva jutok haza a munkahelyemről. Arcomat derű hatotta át amint a felismerés madárkája átröppent gondolataim mátrixán! Ez az! Álljon el az eső amíg hazaérek, ráadásnak ragyogó, éltető napsütést kértem a drága angyaloktól. Teljesen lehetetlennek tűnt ez a kérés. Amint kitettem a lábam a kapun elindulván hazafelé, lássatok csodát - egy csepp eső sem esett, derülni kezdett, már ragyogó napsütésben tettem meg az egész utat. Amíg felértem a lakásunkba, kinéztem az erkélyre és nem hittem a szememnek, ugyanúgy esett és szürke volt az egész égbolt mint indullás előtt Tehát pont a míg hazaértem, védve voltam, sőt a nap erejével megfűszerezve.

PS: Van egy másik történetem is, de azt legközelebb mesélem el Nektek.

Szeretettel:

Adrien


13

bőségteremtés angyali segítséggel Drága Magdika és kedves olvasók!

Három éve volt egy mütétem /mellrák/ amitől nagyon féltem. Amig toltak be a mütőbe,kértem az Angyalkáimat,hogy vigyázzanak rám a mütét alatt,legyenek velem.Vége a mütétnek,kivittek az ébredőbe.Arra ébredtem,hogy az ápoló kérdezi tőlem, hogy valami baj van? Kinyitottam a szemem és mondtam,hogy csak az,hogy elröpültek az Angyalkák.Azért kérdezte meg ezt az ápolo, mert folyt a szememből a könny.Biztosan azt hitte,hogy még az altató hatása alatt vagyok.Ahogy megszolitott az ápolo,láttam a drága Angyalkát elröpülni valami gyönyörü fény felé.Köszönöm,hogy vigyáztak rám.Engedjétek meg,hogy elmeséljem,hogyan köszönt el a nagymamám a temetésén tőlem.Tudni kell,hogy nagyon fujt a szél.A koszorut,amit én vittem odatették ahol én álltam.Minden szalagot fujt a szél,egyszerre csak minden szalag mozdulatlan lett, csak az általam vitt koszorun emelkedett fel a szalag és és hosszu másodpercekig integetett.Tudtam,éreztem,hogy igy bucsúzott el tőlem.Az Angyalkák lefogták a többi szalagot.
Köszönöm,hogy elmondhattam Nektek!
Mosolygos napot mindenkinek! Simai Ilona



Angyaloktól, Angyalokról Neked


14

Szervusz Kedves Magdi,

Eloszor is elnezest az ekezet nelkuli betuk miatt, de kulfoldon elek es nincs magyar billentyuzetem, nezd el nekem.
Elolvastam a mar feltoltott tapasztalatokat... nagyon meghatoak es a libabor meg most is itt a hatamon. Jo ertelemben termeszetesen.
Nekem is volt tobb es neha nem tudom, hogy angyal vagy mas teremtmeny, akivel "dolgom van", de ehhez a tortenethez nem fer ketseg.
13-14 eves korom ota erdekelnek a termeszetfeletti lenyek, tapasztalasok, tortenetek. Mar 13 evesen tudtam es elmondtam az anyukamnak, hogy vannak parhuzamos dimenziok, es mas bolygon elo eletformak, mit miert csinalnak es hogyan, milyen az ember, stb. Hozzateszem, egy tanyan nottem fel, a TV-ben meg nemigen adtak ilyen jellegu musorokat, nem volt semmi, de semmi korulottem, aimi alapjan elkezdhettem volna fantazialni. Ma mar 33 eves vagyok, tehat el lehet kepzelni, hogy az en draga egyszeru parasztanyukam (a szo legnemesebb ertelmeben!) hogy nezett ram es kerdezte elkerekedett szemekkel, hogy "te ezt honnan tudod?" :) En se tudtam, honnan tudtam :)
Szoval a tortenet mar a huszas eveim elejen jatszodik, mikor is Budapestre koltoztem es erdeklodve ezen dolgok irant ugy dontottem, hogy elvegzek egy reiki tanfolyamot.
Nagyon jol ment, sot a mesterem azt mondta, a legjobb vagyok a csoportban.
A tanfolyam vegen, meg a beavatas elott - ha jol emlekszem - mondta, hogy uljunk korbe es most megidezunk egy angyalt. Ugy dontott, Gabriel lesz az.
Gyertyat gyujtottunk.
Minden jol ment, en szemely szerint lattam is ot - bar a szemunk zarva volt eloiras szerint.
Ennek ellenere lattam egy csodalatos, hatalmas nagy feny formajaban kicsit alakot is oltve, mintha vegetnemero hosszu aranyfeny haja lenne....csak suhant, uszott a levegoben talan 20centire a padlo felett. Oriasi volt. Hihetetlenul oriasi.
Korbejart mindenkit.
Mikor hozzam ert, en azt kertem tole, hogy szabaditson meg az osszes gatlasomtol, szomorusagomtol es felelmemtol, ami akadalyoz, hogy kiteljesitsem az eletem es a helyes uton haladjak. (akkoriban volt egy baratom, akivel 7 evig eltunk eggyutt, de nagyon-nagyon viharos volt, rengeteget szenvedtem - lelkileg es nem tudtam lepni).
O csodalatosan el is kezdte "lehuzni" rolam a feszultseget, a banatot, a terhet, mint ahogy egy ruhat levesz az ember. Szinte az erzes is ugyanaz volt es valami ismeretlen, csodalatos megkonnyebbules.
A bal vallam, ill. a lapockam alatt nagyon sokat faj/fajt a hatam mar hosszu evek ota. Mikor ahhoz a reszhez ert, mintha "mondta" volna, sugta, hogy "ezt neked kell megoldanod", "ez a te feladatod"... es otthagyta. Gyengeden, de hatarozottan.
Azonnal tudtam, hogy miert faj a hatam evek ota es miert "nem segitett". Mintha ezzel eggyutt az okot is tudtomra adta volna, vagy csak olyan "megvilagosodas" erzes toltott el es nem ertettem, hogy miert nem tudtam ezt azidaig.
Mert ugy, ahogy mondta: ezt nekem kell megoldanom, mert talan ezt a terhet en okoztam magamnak azzal, hogy nem fogadtam el az igazsagot gyerekkorom ota az edesapamrol... mert ha nem en oldom meg a problemat, talan legkozelebb ugyanugy elkovetem ugyanazt a hibat.
Nem reszletezem a problemat, legyen eleg annyi, hogy szuleim elvaltak es en olyan iszonyatos modon "apas" voltam, hogy nem fogadtam el semmit vele kapcsolatban. Az eszem tudott mindent pontosan,de a szivem nem fogadta el.
Ne aggodj, azota is ram var a feladat, hogy "megoldjam" ezt a problemat... :)
meg mindig nem tudom, hogyan.
Es a feszultseget, amit Gabriel elvett oly kegyesen, szepen visszaszedtem, de probalom a legjobbat.
Egy masik tortenet a mostohaunokatestveremmel valo gmail-es cseteles kozben tortent.
Mar Irorszagban eltem, nem mentek a legjobban a dolgok. Igazabol semmi komoly gondom nem volt, egyszeruen csak szerettem volna valtoztatni es nem lattam az utat.
Gabor angyalkurzust vegzett, velem pontosan egykoru. Veletlenul akadtunk ra egymasra a neten es elkezdtunk beszelgetni. Az elso nehany szokasos tomondat es udvozles utan elkezdett kerdezgetni "fura" dolgokat, hogy mit akarok elerni az eletben es mit latok, ha magamba nezek, mondjak szineket es mikor nem lattam semmit, mondta, mit tegyek... annyira bolcsnek tunt.... megallt az ido es azt sem tudom, hogyan es mennyi idot irogattunk egymasnak, de mintha valami hipnozisban lettem volna es egy sokkal magasabb sikon kommunikaltunk volna.... az egyszer biztos, hogy nem az unokatestveremmel... ill. oaltala valakivel...talan.
Mikor feleszmeltem, irtam neki, hogy "olyan vagy, mint egy angyal" erre o: "talan nem veletlenul erzed ezt".
Es elmondta - de meg mindig, mintha az angyal beszelt volna hozza/m-, hogy neha, mikor nem halljuk meg az orangyalunkat, mikor becsukjuk a fulunket, mert "sehallselatdomotort" jatszunk, mikor semmi nem erdekel es a sotet alagut az egyetlen hely, ahol koriszalunk, akkor elofordul, hogy valaki, egy halando, egy barat altal mutatkoznak meg, mert ok ugyan nem tudnak beszelni, csak suttognak a fulunkbe, de egy-egy sotetebb pillanatban csak az emberi szora vagyunk nyitottak, es kell valaki. Egy kozvetito.
Hat ebben az esetben az en draga mostohaunokatestverem volt az.
Erdekes, mikor visszaolvastam a beszelgetest, mintha egy konyvet olvastam volna, ami valaki masrol irodott... annyira melyen voltam, annyira a tudatalattim beszelgetett, hogy majdnem nem is emlekeztem ra. Csak az erzes maradt es az elkepedes.
Tudom, erzem, hogy mindig, minden pillanatban itt vannak velem.
Es sokkal tobbet segitenenek, ha meghallgatnam oket gyakrabban, de az elet apro dolgaiban, minthogy "hagyd abba a mosogatast, mert eltorsz valamit es elvagod a kezed"... mindig hallom oket. Kiprobaltam 2-szer a kozelmultban, hogy nem veszem figyelembe, ill. csak annyira, hogy jobban odafigyelek (ez volt a mosogatos tortenet es volt egy szeletelos is - hagymat szeleteltem talan...).
Nem jart sikerrel. Mindketszer nagyon komolyan elvagtam az ujjam, alig tudtam elallitani a verzest es a hegek akkorak, hogy nem fognak egyhamar elmulni.
Mindig tanitanak valamit.
Koszonom.
Nagyon sok jot kivanok neked es mindenkinek, aki olvassa e levelet.
Az angyalok vigyazzanak rad.
Kriszta :)


15

Kedves Magdolna!

Az én történetem több mint 3 éves. Arra kértem az angyalokat, hogy segítsenek találkozni azzal az emberrel akivel segíteni tudjuk egymást az utunkon, és boldog harmonikus kapcsolatban tudunk élni egymással. 1-2 hónapon belül meg is érkezett az illető. Egy barátom mesélt erről a fiúról, aki felkeltette az érdeklődésemet, számomra is meglepő módon. Kértem, hogy szervezzen meg egy találkozót amire hamarosan sor is került. Kiderült, hogy pontosan úgy teljesítették az angyalok a kérést, ahogy megfogalmaztam. Hihetetlen élmény volt. Nagyon erős kötődés alakult ki kettőnk között, és tényleg segítjük egymást az utunkon, s bár olykor elváltak az útjaink, mégis megmaradt ez a nagyon erős kapcsolat. Igaz, hogy most már sokkal inkább segítői a kapcsolódásunk mint párkapcsolati, de végtelenül hálás vagyok az angyaloknak, hogy ezt "összehozták", mert enélkül kétséges, hogy valaha egymásba botlunk. :-)

Köszönöm és szép estét és vidám hetet.
Üdvözlettel:
Márti


16

Kedves Magdi!

Szeretném megosztani Veled egy olyan élményemet, ami meghatározóvá vált életemben.

Középiskolás koromban kiránduláson vettem részt Siklós várában. Nagyon szép idő volt, jó hangulatban telt a napunk. Egyik osztálytársam elővette a fényképezőgépét, hogy megörökítse ezt a napot. A várfalra állította fel egyenként azokat az osztálytársait, akiket kedvelt. Soha nem szerettem, amikor fényképeztek, nagyon kevés kép készült rólam, de akkor valamiért én is felálltam. Ha már jártál ott, tudod mennyire széles, és mögötte mély árok van. Azután kaptam az információkat, hogy így, meg úgy álljak, lépjek kissé hátra. Amikor felemeltem a lábam, hogy hátralépjek, egy meleg, lüktető kezet éreztem a hátam mögött. Amikor kissé hátranéztem, megláttam a mély árkot. Megállt bennem az ütő, mert senki nem állt mögöttem, de még a közelemben sem. Akkor még nem is jutott el a tudatomig, hogy mi, vagy ki állított meg. De megállított az biztos.

Nagyon sokszor utaztam fel Bt.-re, ott tanultam, a reggel nagyon korai járattal. Kihalt volt a város, a helyijárat még nem közlekedett, ezért gyalog kellett megtennem az utat., Egyik alkalommal egy ijesztő ember tűnt elő a sötétből, akitől nagyon megijedtem. Elmondtam egyik évfolyamtársamnak, aki megtanított megkérni Michael arkangyalt, hogy minden alkalommal tisztítsa meg előttem és mögöttem az utamat. Mindig használom, amikor sötétben kell közlekednem. Michaeltől kérek minden este és reggel védelmet magamra, szeretteimre és a házamra, portámra. MŰKÖDIK!

Kívánok Neked szép napot! Gitta


17

Nem csak nagy dolgokban, mutatkozik meg az angyali segítség, de hétköznapi apróságokban is. Sokszor elôfordult, hogy műszakot kellett, volna cserélnem, mert dolgom lett volna és egy héttel elôbb tudtam már. Gondoltam ráérek még szólni a kollégámnak, akit meg kellet volna kérnem a csere miatt és a fônöknek is. Nem kellemes az ilyesmi, mert másnak is meg van az élete és beosztotta ô is magának, de szívességbôl persze megtesszük a másiknak a műszakcserét. Szóval telnek a napok közeledik az idô amikor szólni kell a dolog miatt és vagy a fônök kér meg, vagy a kollégám, hogy nem cserélnék-e pont azon a napon, amikor nekem szükséges, mert a munka miatt, vagy a kollégám dolgai miatt szükséges lenne. Tehát én tettem szívességet, amikor elcseréltem a műszakomat, hogy elintézhessem a dolgom! :)
Még olyan képtelenségek is meg tudnak történni, hogy jóval elôbb kapom a fizetésemet, amikor megszorulok. Általában 10-e környékén adják a pénzt, de volt, hogy 31-én ideadták minden látható ok nélkül :)
Ha szeretnék valamit venni, és azon morfondírozok, hogy milyen kár, hogy olyan drága, vagy lehet, hogy nem is lehet kapni, akkor nem sokára akciós újságban rátalálok a kívánt termékekre :)
Szép téli napokat kívánok mindenkinek!
Sándor


18

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdolna!

Szívesen osztom meg angyali történetemet, amit 2001- ben éltem át külföldi tartózkodásom alatt.
Akkor még nem tudtam, hogy miért kellett ennek így lennie, de hálás voltam az élményért.
Autóval haladtam egy forgalmas kereszteződés felé, ahol lámpák szabályozták a közlekedést. 100m- re a lámpáktól hangokat hallottam. A nevemen szólítottak. Egyedül voltam, a rádió nem szólt…. A következőket mondták a fülembe: „ Viki, veled vagyunk. Balesetet fogsz szenvedni. Semmi baj nem lesz! Vigyázunk rád” Fel sem fogtam hírtelen. Beértem a kereszteződésbe és bummmmm! Egy nő áthajtott a piroson és oldalba kapta az autómat. Első gondolatom az volt, hogy nem hiszem el, hogy megtörtént. Aztán természetesen már azzal foglalkoztam, hogy velem mi van és a másik autóban ülővel. Őt megütötte a légzsák, de nem lett komoly baja.
3- an szóltak hozzám az angyalvilágból. Soha nem felejtem azokat a lágy és szeretetteljes hangokat. Távol Anyukámtól Ők védtek, óvtak engem. Hálás vagyok az élményért! Attól kezdve nem volt kérdéses számomra…..Angyalok vannak és itt vannak közöttünk.

Szeretettel!

Viki


19

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdika!

Én úgy érzem az Angyalok mindig itt vannak velem mindig olvasok napi útmutatást és beszélek hozzájuk.

Tudom hogy segítenek azért jó az életem, amit minden este megköszönök. Konkrét esetet azt tudom elmondani amikor vezetés közben vészhelyzetben segítettek. Az történt hogy a baleset előtt Én megálltam és így kimaradtam a tömegbalesetből.

Minden nap kérem Mihály Arkangyalt hogy vigyázzon rám. Biztos sok eset van még amikor itt vannak ezért kell tanulni hogy ezeket mind észrevegyük.

A fény és a szeretet nevében írtam. Marika


20

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdolna!

Nekem is van Angyalokkal kapcsolatos élményem ezek közül a számomra két legérdekesebbet szeretném röviden leírni.

Első történetem 2005 nyarán ért engem élményként! Nyaralni mentünk Olaszországba az akkori párommal a saját autónkkal, amely egy 12 éves autó volt. Indultunk a nyaralásunk útjára - és mint egy jel - már a magyarországi határnál egy leállítás után nem akart újra indulni az autó. De a párom valahogy megoldotta, hát mentünk tovább. A hosszú km-ek alatt többször előfordult hogy leálltunk az autóval és természetesen minden alkalommal nem akart újra indulni, csak ha betoltuk. Egyszer úgy alakult hogy már közel 30 percig próbáltuk beindítani a kocsit, de nem ment, ami elég aggasztó érzés volt, mivel jó pár száz km-re voltunk az otthonunktól, amikor jött egy sugallatom, hogy kérhetem az Angyalok segítségét. Oda ültem a kormányhoz és kértem az Angyalokat, hogy segítsenek beindítani. Elfordítottam a kulcsot az autó azonnal beindult. Megköszöntem az Angyalok segítségét!



A második történetem egy álom volt.

Nagy, emberektől hemzsegő utcán álltam és nem tudtam hol vagyok, azt sem hogy hova akarok menni. Ijedt voltam és kétségbeesett és fennhangon fohászkodtam az Őrangyalomhoz, hogy segítsen nekem! Nem érdekelt, hogy tudtam az emberek hallják kihez beszélek! Nem sokkal ezután egy alacsony, kopasz, teltebb férfi jelent meg előttem, nem szólt semmit csak nézett. Én kérdeztem tőle „hogy ugye te vagy az őrangyalom”? Igennel válaszolt. Azt is kérdeztem, hogy azért jelent e meg nekem és előttem, mert felvállalva őt hangosan tőle kértem segítséget. Erre is igennel válaszolt. És igaz szeretettel megöleltük egymást nagyon jó érzés volt. Gondoltam adott az alkalom arra, hogy a nagy kérdéseimre és az élet nagy kérdéseire talán most választ kaphatok egy Angyaltól aki az Őrangyalom. Tehát feltettem neki ezeket a kérdéseket és ő válaszolt is mindre (azt tudom hogy 3 kérdésem volt). Azt hiszem ezután azonnal felébredtem, de abban a pillanatban elfelejtettem nem csak a válaszokat de még a kérdéseket is sajnos, vagy talán így kell lennie, mert nem vagyok elég érett a válaszokra? Most ezt gondolom közel 4 év telt el azóta és nem sikerült újra álmodnom vele. De tudom, hogy az álom igaz volt és hálás vagyok, hogy ezt az élmény adta nekem. Még 30 éves vagyok és nagyon remélem lesz még ilyen vagy hasonló élményem az Őrangyalommal, akit tiszta szívemből szeretek és őszintén hálás vagyok a sok segítségért amit kapok még akkor is ha azt nem tudom azonnal felismerni, hogy az Ő munkálkodását érezhetem.


Tisztelettel, szeretettel és hálával a sok jó tanácsért :

Rása Mónika



21

Kedves Magdi,

Közvetlen kapcsolatom eddig talán 1x volt az angyalokkal, aminek kézzel fogható bizonyítéka van. Bár nyilván többször is segítettek már és jelen voltak, csak ez az egy alkalom, amire mindig emlékszem és őrzöm emlékét. Kb. 1 évvel ezelőtt, nagyon zaklatott lelkiállapotban voltam hosszú ideig. Elmentem egy látóhoz, akit ajánlottak, kíváncsi voltam, mit tud mondani, gondoltam megpróbálom, hátha megnyugtat. Nem így történt, mondott olyan dolgokat, amitől úgy éreztem, hogy még zaklatottabb lettem, de mondta, hogy az angyalok velem vannak, ne aggódjak. Volt nálam egy füzet, melybe le akartam jegyezni amit mond. Végül aztán semmit nem írtam le, de amikor hazamentem kinyitottam a füzetet és pont azon az oldalon, ahol a látónál nyitva volt a füzet, egy gyönyörű, nagy fehér toll volt. TUdtam, ezt csak ők küldhették nekem. A bizonyíték, hogy velem vannak, támogatnak. A toll azóta is megvan, eltettem és őrzöm.
Bőséggel kapcsolatos tapasztalatom annyiban nyilvánul meg, hogy én végig csináltam a bőség teremtése tanfolyamot Nálad és ennek eredményeképpen, túl vagyunk egy lakás felújításon, bár év végén még kilátástalannak tűnt, illetve harmonikusabb a kapcsolatom férjemmel. Jobban odafigyel rám. Anyagilag pozitívabb változás következett be az életembe, amit nem csak fizetés emelésként élek meg, de a lakás csinosítása is ide tartozik, illetve a szeretet, harmónia a kapcsolatomban, ami nem volt jellemző az elmúlt időszakban.

Köszönöm!

Cecília


22

Kedves Angyalok!

Számtalan történet közül elmesélem nektek ma az utolsót, amely pár napja történt velem!

Este, amikor lefeküdtem jót mosolyogtam azon, hogy a paplan, amellyel takarózunk, kezd annyira elvékonyodni, hogy már lassan eltűnik magában :) Biztosan ismeritek ti azt a fajtát, amely atkamentes és 4 évszakos és hipper és szuper, csak azt az egyet felejtik rábiggyeszteni a címkére, hogy soha, de soha eszedbe se jusson kimosni! :)



Szóval mosollyal az arcomon aludtam el és gondolatban kimondtam, de jó lenne egy új takaró!



Másnap reggel a bevásárlás után, amint épp a kocsiba pakoltuk az árut, egyszer ott állt mellettünk egy erdélyi cigányasszony!



Percek után kaptam észbe, hogy 2 teljes gyapjúgarnitúra bent van a kocsink hátuljába és az összeg, ami még nálunk volt, pár ezer forint az ár, amelyet a hölgy nagy hálával elfogadott!



Miközben a szemébe néztem és a könnyeimet nem tudtam visszafojtani, azt kérdeztem tőle, hogy ez most a valóság, mert a jelenet meseszerű volt!



Elmesélte, hogy a határon úgyis elvennék tőle, meg, hogy már nagyon fázik, hiszen csak egy papucs volt a lábán és már nagyon menne haza!



Aztán mindezek után valami olyan áldás esőt zúdított ránk, hogy a könnyeim között már a szavam is elakadt!

A kezem fogta és csókolta és azt mondta, látja, hogy mi kivételesen jó emberek vagyunk, ezért is szeretne velünk jót tenni!



Megöleltem és megáldottam, hogy az útja az enyémhez ért és olyan küldetést teljesített, amelyre nincs magyarázat!



Az Angyalok akkor érkeznek az életünkbe, amikor meginog a hitünk! Emlékeztetnek földi küldetésünk fontosságára és arra, hogy csak a szeretet számít!



Olyan energiamezőben álltunk, melynek a körülöttünk állók is tanúi voltak, és ahogy körbenéztem azt láttam, hogy mindenki megkönnyezte a jelenetet!



Ha ezt valakinek elmesélem, azt mondja, hogy ilyen nincs, de az a szempár, már örökre bevésődött az emlékezetembe, hiszen a lelkek, nevek nélkül is felismerik egymást!



Nagyon szívesen megosztom veletek, a többi ilyen csodát is, melyek velem nap, mint nap történnek, hiszen a csoda misztériuma nem abban rejlik, ha történik, hanem amikor nem :) akkor nem az utadon jársz :)

Fénnyel, boldogsággal, egészséggel és bőséggel teli napokat mindenkinek!

Szeretettel és Angyali Üdvözlettel

Angyal


23

Udvozollek en is Magdolna!
Eloszor irok neked.Hat csodalatos dolgok birtokaba jutunk altalad.Mindenekelott megszeretnem koszonni neked.
Az angyalokrol szolo kis torteneteket olvasva erosodik bennem az a meggyozodes , hogy mindannyiunkkal oly csodas dolgok tortennek nap mind nap , csak sokan nem is figyelnek fel mindezekre
Csodalatos maga az , hogy sokszor az ember bizonyos dolgokat ugymondvan megerez , elore lat. En pedig erre azt mondanam , hogy egy kis angyalka olykor segiteni probal , hogy ismerd fel a veszelyt , a helyes utat , a megfelelo dontest es sorolhatnam meg tovabb , de nem mindig adunk ennek fontossagot . Csak utolag jovunk ra hogy hat volt egy eloerzetunk a tortentekkel kapcsolatban. Hat figyeljetek csak oda , mert a kis angyalka
segiteni probal .Szamtalanszor fordult ez mar elo velem is.Sorolhatnam az esetek sorat. Talan egyre kiternek :
Pszihologia vizsga elott alltunk a foiskolan.Nagy nyuzsges forgas a vizsgazok koreben.En aki olyan lazban voltam mindig , most nemi nyugodtsag honolt bennem.
Tarsaim kerdesere egy volt a valaszom : En tudom ,hogy milyen vizsgatetelt fogok kihuzni! Nekem valaki megsugta!
Csodaltak nyugodtsagomat.Fel is fedtem elottuk a tetelek cimet : A fogantatastol a leszuletesig , Az abortusz es A SZERETET, a magaba fordult , szeretethianyban szenvedo gyogyitasa.!
Hat aruljam el nektek ,hogy ez egy gyonyoru tetel volt , a 11-es tetel.
A vizsga az ugy zajlott , hogy ket diak volt bennt egyszerre a teremben , mig az egyik irt , a masik szobelileg vizsgazott.Mikor ram kerult a sor
beleptem a terembe , kihuztam egy tetelt , es az az en tetelem volt , az ENYEM a 11 -es tetel.Leultem irtam,irtam.Azon vettem eszre magam,hogy
csak amugy porognek a betuk a lapon, mintha valaki vezette volna kezem.En ram kerult a sor a szobeli vizsganal.Mindazt amit leirtam , most szoban is kikellett fejlesszem. Hat mondjam azt el nektek , hogy belolem ugy porogtek a szavak , mint golyostollambol a betuk . Mindenki csak szem es ful volt.Azon vettem eszre magam , hogy a vizsgaztato bizottsag szemebe konnyeket csaltam.
Ennekem egy kerdest sem tettek fel , hanem annyit mondtak :Gratulalunk!Csodalatos voltal!
Szavaimat a kovetkezo ket idezettel fejeztem be :
,,A szeretetnek nincs oka , nincs evszaka , nem szuletik, es nem hal meg.,,

,,Kezd a napot Szeretettel,Toltsd el a napot Szeretettel,Fejezd be a napot Szeretettel ,Ez az ut vezet Istenhez .,,
Es en valoban ugy ereztem , hogy elindultam azon az uton , mely Istenhez vezet , az angyalkam segitsegevel.
Ha szeretet van benned , akkor az gondolatodra is kihat , alakitja , formalja , pozitivva teszi. Te megvaltoztathatod magad , egy egeszen uj Enedet
teremtheted meg.
Kivanom mindenkinek , hogy ilyen kedves kis tortenetekben legyen resze , melyben ismerje fel az angyalkak segitseget , kik az Istenhez vezeto utra
akarjak iranyitani.

Orvendek , hogy megoszthattam veletek megelt elmenyemet.
Szeretettel TIMEA


24

Drága Magda,
ugy öszintén nem is tudom ,hogy hogy is kerűltem kapcsolatban,veled általad az angyalokkal de hálás vagyok ",b iztos ,hogy a kezűk benne volt ".de nagyon örúlök azota tényleg megváltozott az életem jó irányt vett.Először is azzal kezdjem hogy meg adatott ami az életben a leg fontosabb ANYA lehettem,huszon ot év házasság után nagyon sok kinlodás és keserűséggel teli utat jártam be .Másképp nem lehetett igy hát az örökbefogadás maradt,de egy olyan drága kicsi fiucska van az életűnkben amiert csak hálás lehetek ,ha én szűltem volna sem tudnám jobban szeretni ,Köszönöm Istennek ,Angyaloknak és neked Magda,hogy az utjukba vezéreltél ez által lett telyesebb az életem és boldogabb,de ez még nem minden ezt megelőzően nyertem egy autot ami nem épp semmi .Most épp egézséget kérek mert van egy rossz törött lábam ,ami meg keseriti az életemet ,de remélem ,hogy ez is maj rendeződik hát ennyi röviden ,de az utnak még nincsen vége .Köszönöm


25

bőségteremtés angyali segítséggel
Kedves Magdolna!

Két évvel ezelőtt a mamám szív panaszokkal bekerült a pesti szívkórházba öt hétig volt ott élet és halál között. Mindenki azért izgul a családban hogy a 83 éves szervezete kibírja e a megpróbáltatásokat. Mindenki nagyon feszült volt és kétségbeesett. De egy nap elmesélt egy kis történetet a mamám, hogy milyen jelenséget észlelt.
Egyik nap a nővérke ment hozzá ágyneműt cserélni és nagy meglepetésére egy hatalmas fehér toll volt a párnája alatt a vége befelé kunkorodott mint egy kislány hajfürtje. Azt mondta a mamám soha sem fogja azt elfelejteni mert olyan feltűnően szép volt.
A nővérke is meglepődött mert mondta nem tudja hogyan kerülhetett az oda mert minden szivacsból van, és az egész épületben nincsen tollnak nyoma.
Több se kellet el vitte megmutatni másoknak is. A nagy izgalomban a toll csak úgy elkeveredett. Kérdeztük hogy ki látta utoljára de nem került meg.
De nem lett itt vége a történetnek. Elkövetkezett a mamám műtéte az első nem sikerült de a másodiknál a toll megjelent a mamám szeme előtt el lebegett előtte a műtő asztalnál és tudta élni fog és sikerül a műtéte. Így valójában a toll megkerült ha csak egy pillanatra is de megmutatta magát annak akihez jött, akinek üzenetet hozott az élet, és a remény üzenetét.

Számtalanszor hallottuk már tőle ezt a történetet de mindig érezni a hangján, hogy tudja égiektől kapott segítséget és mindig van a hangjában egy furcsa állhatatosság

Mindannyiunk életében voltak már és lesznek is angyali jelenségek az gondolom.
Szépek és értékesek ezek a történetek, mert a sajátunk és velünk történtek meg. Megéltük őket igaz külön-kölön de az öröm és elragadtatottság érzése az közös mindannyiunk történetében.
Lehet hogy így van jól hogy csodák és jelek formájában érzékelhetjük az angyalkákat. Hiszen ha minden nap látnák őket és beszélgetnék velük teljes valójukkal, elvesztenék pont azt az erejüket ami az égi csillogásban, a láthatatlanságban, a sugallatok és az ártatlan érzések mögött rejlenek. Hiszen így marad meg az embernek a csoda az isteni jel megélése és megtapasztalás. Így értékeljük a láthatatlan világot,és gyermeki vágyunkkal éltetjük.
Tisztelettel Zsuzsi


26

bőségteremtés angyali segítséggel Szép napot!

Angyali történetem nekem is van,azon gondolkodom melyiket is írjam le.:)
Hála a fentieknek,nap mint nap tudatják velem,hogy itt vannak.
Nemrégóta látom őket.Mindig olyankor amikor nehéz időszakom van,és többet fordulok hozzájuk.Tegnap este is megjelentek 3-szor,barátnőmnél voltam,beszélgettünk.Megnyugvással töltött el,hogy rá is vigyáznak.Még nem említettem neki,hogy vele van 3.:)
Legemlékezetesebb történetem az,amikor belekerültem egy nehéz és bonyolult helyzetbe.Segíteni akartam,és én jöttem ki vesztesként.Gondolom mondanom sem kell,pénzről van szó.Feszült időszak volt,mert tudtam,ha nem fizetnek,úszik a házam.
Viszont kifizetni sem akartam az ismerősöm helyett,egyrészt nem is tudtam volna,másrészt gyakorlatilag nem is akartam.Így ezzel teremtettem egy patt helyzetet.Feszült időszak volt,sokat imádkoztam a segítségért.Emlékszem 115 ezer forint tartozás volt még, amit már a végrehajtáson kellett rendezni.Részletekben hordtam be a pénzt.Ennél az összegnél akartam kérni még 3 havi törlesztőt,amit engedtek is,és a hölgy közölte,hogy akkor tizenpár ezer forint havonta.Mondom:mi?
Szólni nem tudtam,csak kattogott az agyam,hogy ez nem lehet,valamit félrenézett biztosan.Erre megkérdeztem,hogy lehet ez,mert többről tudok.
A hölgy a gépet felém fordítva,mutatta,hogy julius 31-én volt egy 62 ezres befizetés.
Abban a pillanatban tudtam,hogy mi ez.:)
Ismerősöm biztos nem volt,mert pénzügyileg abszolut megbizhatatlan.
Szoval meghallgattak,és segítettek.Ha a számösszeget nézzük,az is azt mutatja,mert a számok redukálása 8-as,ha azt megfordítjuk egy végtelent alkot.Fentről küldték.
Soha nem felejtem el,és nagyon hálás vagyok,mert én már tudom,hogy csodák márpedig léteznek.:)
Kívánok mindenkinek hasonló szép pillanatokat.:)
Tímea


27

Kedves Magdi!
Nagyon megörültem a levelednek.Az angyalok segítenek.Nap mint nap tapasztalom.Kaptam tőlük egy munkahelyet.Igaz utazni kell,de hálás vagyok érte.Március elsején már kezdhetek.
Köszönöm,és hálás vagyok,hogy nem felejtettél el.Angyali meleg öleléssel:Zsusi


28

bőségteremtés angyali segítséggel Kedveseim! Ezekből a szép kis írásokból mindannyian sokat merítünk. Íme az én példám, amiből tanulhatunk is! Évekkel ezelőtt történt. Baranyában élő bölcsészdiplomás, több nyelven beszélő fiam éppen munkanélkül volt. Második babájukat várták Karácsonyra. Szeptember 29-én, Mihály napon, külsőségekben is ünnepélyesen esedeztem egyenesen az angyalok égi Vezéréhez, Szent Mihály Archéhoz, hogy segítsen fiamnak állást találni Karácsonyig. Ezek után fiam folyamatosan kapta az állásinterjúkra az invitálást és halljátok! több állásajánlatot is! Igen ám, de ezek az ajánlatok zömében budapestiek voltak! Fiam nem fogadta el őket, mondván a felesége és a bővülő családja Baranyában, ő Pesten? Míg az én anyai meggyőzésem segített a helyzeten. Elfogadta a következő budapesti állást. Karácsonykor a kisbaba szerencsésen megszületett.Fiam január elsejével Budapesten kezdett dolgozni.Nálam lakott. Péntekenként hazautazott Baranyába a családjához, hétfő reggel visszajött Budapestre. Egy fél évig éltünk így. Hálás vagyok Michaelnek, aki segített. Sajnos, én nem pontosítottam a kérésemet. Azt elfelejtettem megmondani, hogy a kért állás Baranyában legyen! Fényesedjetek! Margó mama

ui: Ezen a képen én, az édesanyja fényképeztem az 1000 éves határ mentén, a Kárpátokban,Gyimesben, egy sebesen futó patak medrében fotózófiamat. A kép 2002-ben, a csíksomlyói Pünkösdi Búcsú után készült.


29

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdika!

Én egy átlagos családban nőttem fel,az én szüleim teljesen el zárkóztak az ezotériától. Szegény apukám a vallással is hadilábon állt sokáig, pedig az apai nagymamám hívő asszony volt,tőle hallottam először az angyalok létezéséről. Anyukám,hithű református,ami a bálvány imádás kategóriába sorolható szerinte az szintúgy haszontalanság.Így hát nem nagyon adhattam otthon hangot az én találkozásaimnak mert szegény nagyit okolták,hogy már megint mit mesélt nekem.Igazán ő sem hitt nekem láttam rajta de legalább meg hallgatott.Amit láttam vagy akit láttam sajnos a felnőtté válással valahogy el maradt,mármint a látomás de az érzés álmomban még most is sokszor rám talál. Szeretném pontosan megfogalmazni,hogy milyen is volt maga a látomás vagy találkozás.Olyan hét éves lehettem és nagyon szomorú.A szüleim sajnos nagyon sokat veszekedtek én ilyenkor ki mentem mindig a kertbe a megszokott helyemre,hogy ne halljam őket,a földön ültem és a térdemre hajtottam a fejem amikor egyszerre olyan meleg fuvallatot éreztem mintha egy forró kemence nyitott ajtaja előtt ülnék.Ahogy fel néztem először csak a nagy vakító fényt láttam nagyon meglepődtem mert a szivárvány volt addig számomra a legnagyobb csoda de ez félelmetes volt .Láttam a szárnyait a vállai felett.Le guggolt elém és akkor a szárnyai le értek a földre. Nem beszélt mégis megértettem a mondandóját.Az volt a lényeg,hogy szeretnem kell a szüleimet mert már nem leszek sokáig egyedül.Lesz egy testvérem és nagyon sok öröm vár rám. Ezt nem kellet volna el mesélnem a szüleimnek de attól függetlenül,hogy nem tervezek nekem kis testvért az öcsém egy éven belül megszületett.Sokszor kértem a segítségét de olyan közelről többé nem láttam. Nagyon sokszor érzem még most is a jelenlétét.Leginkább bizonyos történések után jövök rá,hogy mi is volt az értelme,dolgoknak.Igenis az angyalok képesek vezetni bennünket.Sajnálom,hogy olyan sok éven át nem figyeltem jobban az angyali jelekre.Köszönet az angyaloknak és neked Magdika.
Hunyadi Emma


30

bőségteremtés angyali segítséggel Az én angyalkám
Sokan bolondnak néztek
harminchét évesen két nagy gyerekkel
ismét terhes lettem.
Boldog voltam és nagyon örültem,
tudtam, hogy egy ajándék érkezik nekem.
Ajándék Istentől, egy gyeremek
tudtam, hogy kislány leszel három fiú után,
s megszülettél drága kislányom és a világ
legboldogabb asszonya lettem.
Újra így döntenék, legjobb döntése volt, hogy megszülettél.
Szeretlek kicsi lány, aki már kamasz lettél
az idők folyamán én kis angyalkám.


Kérdezőbiztosként jártam Pest megyét naponta sokat vezettem régi kis Trabantommal.
Már utolsó hét volt a kampányból és szorított a határidő.
Egyszer csak furcsa hangokat hallottam a hátsó kerék irányából. Azonnal kértem az angyalokat, hogy segítsenek nekem.
Elmondtam nekik, hogy nagyon fontos, hogy egész héten tudjak menni a Trabival.
Kérem őket, hogy javítsák meg a Trabit, hogy egész héten, mint az álom úgy mehessek vele. Pénteken délután, amikor postára adtam az utolsó kérdőív csomagot is, akkor már kiderülhet, hogy mit kell megjavítani rajta. Megköszöntem a segítséget és biztos voltam benne, hogy mostmár minden rendben van.
Még az nap délután elkérte a fiam a Trabit, hogy meglátogassa az egyik barátját., amikor haza érkezett azt kérdezte, hogy
-Anya szervizben voltál Trabival, úgy megy mint az álom.
-Igen.- válaszoltam- Angyali szervizben.
Pénteken megnyugodva, megkönnyebbülve jöttem ki a postáról.
Határidőn belül feladtam az összes kérdőívet kitöltve.
Elmentem pár száz métert, az egyik boltba. Bevásároltam, beraktam a holmit a csomagtartóba és beindítottam a Trabit alig gurultam hátra mikor nagy zajt hallottam. Azonnal megálltam és kiszálltam megnézni, hogy mi történt.
A jobb hátsó kerék kissé furcsán állt. Felhívtam a férjemet és elmondtam neki,hogy mi történt és hol állok éppen.
Ott volt nálunk egyik rokonunk autóval, aki behozta a bolthoz a férjemet. Megnézte és azt mondta, hogy eltört a bal hátsó futómű, ezzel ő még lassan haza gurul én menjek haza a rokonunkkal, meg a csomagokkal.
Abban a pillanatban eszembe jutott a kérésem. Igen szó szerint teljesítették az angyalok.
Sőt még megoldásról is gondoskodtak, ha már én nem tettem hozzá, hogy haza is érjek.
Hálával telt szívvel mondtam köszönetet az angyaloknak.
Sokszor megtapasztaltam mindazt, amit életem egyik legnagyobb tanítója az akkor néhány éves lányom mondott el nekem.

Szeretettel Piroska


31

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdi!

A két kislányom közül a kisebbik (2002.05.13-án született 18.25-kor) szerintem angyalka. Már a születésekor csodát művelt velem, ugyanis a terhesség 7. hónapjában befordult a szülőcsatornába, és az orvosom mondta is, hogy ez a gyerek innen már egyenes úton van kifelé, biztos, hogy nem tud megfordulni, mert olyan nagy. Ha csak csoda nem történik...
Elérkezett a szülés ideje, megvizsgáltak, és kiderült, hogy a délelőtti ultrahanghoz képest, amin még látszott, hogy a kislányom kész a születésre, "menetirányban" van, délután 5-re megfordult. Mindezt úgy, hogy nem éreztem belőle semmit! Pedig egy közel 4 kilós gyerek, ha mozog, azt lehet érezni...
Az orvosom a császármetszés mellett dönött.A nagyobbik kislányt természetes úton szültem minden komplikáció, de érzéstelenítés nélkül. Nagyon elhúzódott a szülés, és én, aki előtte bírtam a fájdalmat, azt mondtam, ilyen áron többet nem szülök... Aztán 2 év múlva úgy döntöttünk, legyen egy kistesó. És ez a kistesó az utolsó pillanatban megkímélt engem egy nehéz szüléstől.Sokkal gyorsabban regenerálódtam a császár után. persze így utólag azt mondom, jó, hogy szülhettem igaziból is, de ha újra választahtnék, csak császárral szülnék.
Áldott jó gyerek volt a kislányom, és amikor elkezdett beszélni, olyan dolgokat mondott, amit elvileg nem tudhatott, nem hallhatta sehonnan. Számunkra láthatatlan dolgokról beszélt, a születése előtt elhunyt nagypapámat leírta, hogy hogy nézett ki, úgy beszélt róla,mintha köztünk lenne, pedig nem látta fotón sem.
Később, 6 éves kora körül elkezdte mondogatni, hogy ő beszélget az angyalokkal, és ha én is szeretnék kérni valamit, koncentráljak rá erősen, és megkapom. Soha senkitől nem hallhatta ezeket. Bár én hiszek az angyali világban, a család többi tagja csak mosolyog. MIndenestere mi ketten megbeszéljük ezeket a dolgokat. Annak ellenére, hogy még kisgyerek, hihetetlenül jó emberismerő. Amikor nehéz döntés előtt állok, megkérdezem a véleményét. Lehet, hogy furcsán hangzik, hogy egy gyerektől kérek tanácsot, de mindig bevált!
Az apukájuk elhagyott minket évekkel ezelőtt, el is váltunk. Aztán jött az életembe egy másik angyal, igaz, azt akkor még én nem tudtam. A kislányom bíztatott, hogy " Mama, ő nagyon szeret téged, mikor lesztek feleségek?" :-) Nem tudtam, hogy jó döntés lenne-e vele komoly kapcsolatot kialakítani. De a lányom csak mondogatta, hogy ne féljek, nyugodtan menjek hozzá.
Tavaly nyáron volt az esküvőnk, nagyon boldogok vagyunk mindannyian. Rám pedig már két angyal is vigyáz...

Mariann


32

Drága Magdika és kedves olvasók!

Három éve volt egy mütétem /mellrák/ amitől nagyon féltem. Amig toltak be a mütőbe,kértem az Angyalkáimat,hogy vigyázzanak rám a mütét alatt,legyenek velem.Vége a mütétnek,kivittek az ébredőbe.Arra ébredtem,hogy az ápoló kérdezi tőlem, hogy valami baj van? Kinyitottam a szemem és mondtam,hogy csak az,hogy elröpültek az Angyalkák.Azért kérdezte meg ezt az ápolo, mert folyt a szememből a könny.Biztosan azt hitte,hogy még az altató hatása alatt vagyok.Ahogy megszolitott az ápolo,láttam a drága Angyalkát elröpülni valami gyönyörü fény felé.Köszönöm,hogy vigyáztak rám.Engedjétek meg,hogy elmeséljem,hogyan köszönt el a nagymamám a temetésén tőlem.Tudni kell,hogy nagyon fujt a szél.A koszorut,amit én vittem odatették ahol én álltam.Minden szalagot fujt a szél,egyszerre csak minden szalag mozdulatlan lett, csak az általam vitt koszorun emelkedett fel a szalag és és hosszu másodpercekig integetett.Tudtam,éreztem,hogy igy bucsúzott el tőlem.Az Angyalkák lefogták a többi szalagot.Köszönöm,hogy elmondhattam Nektek! Mosolygos napot mindenkinek!
Simai Ilona


33

bőségteremtés angyali segítséggel Az én rövid történetem:

Tavasztól késő őszig én mindenhová kerékpárral járok.Az egyik délután nagyon siettem és a zebránál várakozva egyszer csak egy fiatal ember állt meg
mellettem ő is kerékpárral.Rám nézett és azt mondta,hogy nagyon vigyázzak mert a kerékpáromon a pedálnál egy csavar meglazult.Oda néztem a pedálra
de nem vettem észre rajta semmit és mire felnéztem ,hogy folytassam utamat a fiú mar nem volt sehol.
Másnap azért megnézettem egy szerelővel.Nagyon meglepődtem amit mondott.Valóban egy olyan csavar akart kiesni ami összetartotta a kerékpáromat ,ha az
kiesik nagy baj lett volna,és ami még érdekes az egészben,hogy ez kívülről nem is látszott a szerelő elmondása szerint.
Biztos vagyok abban,hogy a gond viselés vagy az őrző angyalom lehetett aki megakart védeni.


Ennyi az én történetem.

Üdvözlettel:Zsoldos Zita


34

bőségteremtés angyali segítséggel Kedves Magdolna!

Az Én történetem a 2001.évhez köthető. Édesapám 1999-ben meghalt és édesanyám egyedül maradt a nagy házban, mivel Én már férjnél voltam és a bátyám is rég megnősült. Mivel egy embernek nehéz egy ilyen nagy házat egyedül fenntartani, úgy döntöttünk hogy eladjuk és ha sikerül a tervünk akkor a lányához fog költözni. jöttek mentek az érdeklödök, de a ház eladása nem bizonyult olyan egyszerünek. Közben Mi el kezdtük a tetőtér beépitését a megsporolt kis pénzünkből, ami rohamosan fogyni,kezdett, és már az ablakokra nem jutott pénz. Közben a bátyámék Gyömrön lefoglaltak egy lakoparkban egy lakást amit már csak egy pár hónap választott el az átadástól, csak az volt a bökkenő, hogy az eladott előző lakásuk nem fedezte az uj lakás árát, de gondolták hogyha elmegy a szülői ház, akkor majd az apai őrökségből pótólják a hiányzó összeget, igenám, de már szóltak hogy még egy hónapot várnak, de ha addig sem lesz meg a hiányzó összeg, akkor sajnos másnak fogják eladni a házat. Úgyhogy mindketten kétségbe voltunk esve, hogy elvileg van pénzünk ha eladnánk a házat, de igy mégsincs! Ezt elmondtuk édesanyámnak aki szomoruan átérezte problémánkat, és még aznap este háromnegyed 6-kor a szobában leült és kérte a jó Istent hogy segitsen eladni a házat, hogy mindkét gyermeke elérje a célját. Még szegény papámat és kérte hogy Ő is segitsen fentről Minket, és láss csodát aznap este fél 10-kor megszolalt a telefonunk és egy régi ismerősünk kérdezte hogy meg van e még a házunk, mert Ők biztos vevők lennének rá. És másnap megkötöttük a szerződést és mind hárman elértük a céljainkat. Tehát egy családon belül 3 embernek segitettek az Égiek! Nagyon megható volt ezt átélni, hiszen versenyfutás volt az idővel, de sohasem szabad feladni! És a mai napig hálásak vagyunk a segitségért. Igaz volt több hasonló eset is, de lassan itt az éfél, és lejár a beküldési határidő. Köszönöm hogy megoszthattam az Én kis történetemet, és remélem másoknak örök tanulságul szolgál, hogy sohasem szabad feladni a dolgainkat, vágyainkat, mert hinni kell benne hogyha kérésünket meghallgatják az Égiek, és küldik a segitséget!
Angyali üdvözlettel. Csilla









angyaloktól, angyalokról, Neked







Szólj hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:


20 hozzászólás

Lara [ 2017-05-17 23:43 ]

Az èn törtènetem:
Munkából indultam haza,amikor èszrevettem, hogy a telefonomat az irodában felejtettem. vissza akartam menni érte, de az ajtó már zárva volt. Tudtam,hogy a főnököm még bent van, csak biztonsági okokból zárja az ajtót, amikor már egyedül van. Ugyanezen a napon találtam meg egy munkahelyi telefonban az iroda tulajdonosának a telefonszámát, ès gondoltam leírom magamnak, jól jöhet még. Tehát ott álltam a zárt épület ajtaja előtt, kétségbe esve, hiszen nem tudtam szólni senkinek aki segíthetne. Ekkor jött oda hozzám egy ismeretlen férfi. Nagyon barátságos volt, sokat beszélt, megkérdezte, hogy hiszek-e Istenben. Majd elmesélt egy történetet arról hogy ő már járt a mennyben. Bizonyára látta rajtam, a kétségbeesést, megkérdezte mit csinálok itt, ès én elmeséltem. Egy szó nélkül elővette a saját telefonját,hogy nyugodtan hívjak fel bárkit. Mondtam neki,hogy nagyon kedves de nem tud segíteni mert nem tudom fejből olyan ember telefonszámát aki segíthetne. Aztán eszembe jutott az aznap megtalált telefonszám, az iroda tulajdonosáè. Felhívtam őt, ès azonnal be is engedett. Nem győztem hálálkodni az ismeretlen segítőmnek, aki azt válaszolta hogy nem kell megköszönöm, örül hogy segíthetett es jobban szeret engem mint ahogy azt el tudom képzelni. Szerintetek lehetséges hogy az őrangyalom sietett a segítségemre emberi formában? Azért gondoltam erre mert egy vadidegen mégsem hozna fel ilyen témákat, és nem mondaná azt sem hogy jobban szeret mint ahogy el tudom képzelni. Illetve a találkozás után olyan megmagyarázhatatlan nyugalom tört rám es azóta is nagyon sokszor eszembe jut az a nap es ez az ember.



Judy [ 2015-02-23 17:42 ]

Sziasztok! :)
Ovasgattam a történeteiteket nagy örömmel meghatódva.Én még sajnos nem láttam angyalt de hiszek bennük és remélem nekem is megjelennek és segítenek jobbá és boldogabbá tenni az életemet.



Miri [ 2014-05-11 19:31 ]

Bocsánat az angyalt láttam



Miri [ 2014-05-11 19:30 ]

Sziasztok! 12 éves cgay ált. iskolás, ma vasárnap este jobban mondva kettő között na min1 énekeltem mert énkes szeretnék lenni esett az eső és arról írtam egy dalt és kértem az isten mutasson nekem egy angyal és komolyan elég sokat imádkoztam mikor 2 láttam az égen ahogy folytattam a dalt ő nézte és egy lant volt mellette utána eltünt megkértem mutassa nagyobba éa lássunk csodát nagyyba láttam :) Utána megköszöntem és egy griff és egy sárkányt láttam montam hogy beefejeződik a dalom és ők lassan eltüntek mai naptóól kezdve tudom hogy láttam és soha nem fogom elfelejteni :)

Üdv:Miri



Veronika [ 2014-01-06 17:21 ]

Bocsánat, sok kis pici apróság történt még velem, az előbbi bejegyzésem hosszúra sikerült, de az itt olvasottak láttán még ezeket is meg kell veletek osztanom.
2013 novemberében mentem Édesanyához. Sétálok az utcában, amikor lehullott valahonnan egy fehér tollacska. Továbbmentem, majd két lépéssel később jutott el a tudatomig, hogy mit láttam. Visszamentem, felvettem a tollat, de rögtön tudtam, hogy az Angyalkám akart üzenni valamit. A fa kopasz volt, madár meg sehol. Édesanyámnál van a tollacska azóta is.
Simogató érzésben is volt részem, nem egyszer. Az arcomat valaki megsimogatta.
Olvastam a cicás történetet és felvillant előttem a saját történetem. Emlékszem, amikor a cicám elindult sétálni, szóltam hozzá és mondtam neki, hogy ne menjen messzire, siessen haza. Emlékszem, ahogy megfordult és rám nézett. Többé nem jött haza. Majd 1-2 hét múlva azt álmodtam, hogy ott ültem, azon a helyen, mint amikor elment. Odajött hozzám és azt mondta, hogy most elmegyek oda, ahol a Boni van. Boni a kiskutyánk volt, a kertben temettük el. Rögtön tudtam, hogy soha nem fog már hazajönni. Nagyon bánatos voltam és a fiamnak is hiányzott. Eltelt 1-2 hónap, már nem emlékszem pontosan mennyi idő telt el és újra álmodtam. Azt álmodtam, hogy megint az ominózus helyen ülök, és odajött egy cica, nézett rám és nem tudtam eldönteni, hogy az én cicám vagy sem. Az is volt meg nem is. Ez után az álmom után nem sokkal az Édesanyám kertjében nézelődtem és elmentem hátra, ahová nem szoktam. És ott megláttam a szomszéd kiscicáit a kertben. Mind egyforma volt, szép szürkék,csak egy nem. A vörös csíkos. szerencsémre kijött a szomszéd bácsi és elkértem a cicát, nagy örömmel adta oda. Hazavittük és azóta velünk él. Az első időben olyan dolgokat csinált, amit csak a mi régi cicánk tudott és ismert, mert megtanítottuk egy-két dologra. Ugyanazokat csinálta, és egyszer a hasamra tettem és ahogy odabújt, elsírtam magam. Lehet, hogy furán hangzik, de azt mondtam neki, hogy jól van, jól van, most már tudom, hogy te vagy az! És azóta nem csinálta soha többé azokat a dolgokat, amiket csak a régi cicánk ismerhetett.
Lakásomban láttam már fényes gömböt felfelé menni a lépcsőn, de kb. 1-1,20 m magasságban. Csak ültem és néztem, nem vettem le róla a szemem, nehogy eltűnjön. Arany és ezüst fényben csillogott, nem tudom, hogy melyik illik rá jobban. Mindkettő.
Kislánykoromban egyszer játékból majdnem megfogtam egy magasfeszültségű drótköteget, de valami megállította a kezeimet a magasban, ahogy nyúltam felé. Ott megálltak és kész, nem ment tovább, majd leengedtem a kezeimet és abban a pillanatban felfogtam, hogy mitől menekültem meg.
Sok veszélytől mentett meg az Angyalkám és sok tapasztalásom van a létezésére de túl sok ahhoz, hogy mind leírjam.
Egy éve már az Édesanyám érzi az ő angyalát és nagyon boldog tőle!
Én is hálás vagyok és nem győzöm megköszönni Angyalkámnak, hogy van nekem és vigyáz rám.



Veronika [ 2014-01-06 16:37 ]

Csodálatos dolgokról olvastam itt. Ma voltam itt először, de biztos, hogy nem véletlenül kerültem ide.
Nekem is vannak angyalos történeteim.Én nagyon szeretem az angyalomat és Angyalkám-nak hívom őt. Sokáig nem mertem vele felvenni a kapcsolatot, nem is értem, hogy miért? Azt sem tudom megmondani, hogy mióta beszélek, beszélgetek vele. Régóta... Azt érzem, hogy nagyon szeret engem! De én is őt!!
Majdnem 30 évvel ezelőtt én is hallottam őt, bár arra, hogy az Angyalkám volt, csak hosszú évek múlva jöttem rá.
A 90-es években történt, amikor este lefeküdtem szépen az ágyikómba, elhelyezkedtem és behunytam a szemem, ahogy szoktam. És alig telt egy kis idő, közel sem aludtam még, csak kezdtem ellazulni. Ekkor meghallottam egy hangot, de nem a fülemmel, hanem valahol a fejemben, középen, igen tisztán és érthetően, mintha csak valaki szólt volna hozzám. A hang valamit mondott nekem arról, hogy ne gyorsítsam az időt, hogy ne lassuljon (valami)... Sajnos nem emlékszem már rá, mit is mondott pontosan. Én is férfihangot hallottam. Kedves, de határozott hang volt. Hangos, érthető, biztos vagyok abban, amit hallottam. Nem értettem ugyan a lényegét, de megörültem ennek. Nem kicsit csodálkoztam, de szinte azonnal elfogadtam, hogy valaki szólt hozzám. Aztán nagy örömömben elaludtam. Pár hónap vagy év múlva, szintén megszólított. Akkor is este (inkább éjjel) lefeküdtem, elhelyezkedtem, az oldalamra fordulva becsuktam a szemem. És egyszer csak szintén meghallottam a hangot. Szó szerint ezt mondta: " Miért aggódsz, hiszen itt állok a hátad mögött" Persze jól megijedtem, a fejemre húztam a takarót és azt mondtam, hogy "Nem akarom, hogy itt állj a hátam mögött, ne állj a hátam mögött. Nem akarom, hogy itt állj! Menj el kérlek!" Ma már nem ezt tenném és nagyon bánom, hogy olyan buta voltam!
De annyira váratlanul ért és tökéletesen olyan volt, mintha tényleg ott állt volna valaki. Már bocsánatot kértem Angyalkámtól, de biztos tudja, hogy nem őt zavartam el, csak a helyzetben valakit, akiről nem tudtam, hogy Ő az.
A hangját azóta sem hallottam, pedig nagyon örülnék neki :) Mindig várom, hátha újra megszólít. Tudom, hogy ez sem adatik meg mindenkinek.
Van, amikor igen intenzíven érzem magam mellett.
Ma már szoros kapcsolatban állunk egymással és sajnálom az elvesztegetett időt, hogy nem előbb tettem lépéseket a közeledésre. Már gyermekkoromban is éreztem, hogy nem vagyok egyedül és van velem valaki.
Az Angyalok legyenek Veletek! ♥



cool [ 2013-12-29 19:53 ]

Én is leírom a történetem, remélem másnak is tudok örömet tudok okozni.

Igazából én már sokszor megtapasztaltam saját őrangyalom jelenlétt. kezdve gyerekrorommal, mikor nagyon depressziós voltam, és befele forduló, édesanyámmal akkoriban pedig nem jöttünk ki jól. Magányos voltam, és akkoriban sok problémám volt. De nagyon vágytam a szeretetre. A konyhában voltunk anyával mamával, és nagyon rám jött, iszonyatosan azt akartam hogy valaki megöleljen, már kibírhatatlanul, és akkor, anya hirtelelen megölelt, de én csak meglepődtem, de végső soron nem éreztem semmit. Aztán este lefeküdtem, és magamat ölegettem, de az szép kevés, csak enyhítettem vágyódásomat. Nehezen aludtam el, és mikor elaludtam, akkor éjszaka azt álmodtam, hogy reménytelenül bent fekszem egy fa tövében, és akkor jön valaki és nagyon erősen megölel, igazából nem is láttam kicsoda de nagyon erősen éreztem. Utánna nagyon el voltam képedve, hogy ez mi volt, akkoriban csak álomnak gondoltam, azóta még megtörtént párszor mikor reménytelennek és kilátástalannak éreztem életem.

Másik történetem, mikor épp vártam a vonatra, hogy visszamenjek valahova, otthonról jöttem, és azt kell tudni, hogy amikor akkoriban haza szoktam menni, mindíg letargiás, befelforduló állapotba kerültem. De aznap nagyon, egyszerűen, eltűnt minden a szemem elől, minden kiüresedett az életemben, és úgy éreztem hogy csepnyi értelme sincs az életemnek, ez iszonyatosan elkezdett szorongatni, úgy hogy igazából már belül kiabáltam, hogy miért nem segít már valaki, miért kell nekem mindíg egyedül lennem, miért én, már nem bírom tovább, valaki segítsen. Talán 30 ember is várakozhatott akkor, de onnan senki sem jött hanem egyszer csak egy idős, büdös, öreg néni, akit igazából nagyon észre sem vettem, messziről jön, és rögtön odajön hozzám, megkérdezi mennyi az idő, és utánna mondott valamit, ami már nem tudom mi volt, de akkor tudtam hogy valaki vigyáz rám, és azt akarja hogy éljek, és abban a pillanatban elsírtam magam, és hálát adtam az úrnak, hogy annyira szeret engem hogy embereket küldjön az én segítségemre.... köszönöm mind a mai napig.




Terdik Ferencné [ 2013-06-29 01:28 ]

Üdvözletem mindenkinek!

Sok-sok alkalommal vigyáztak már rám az angyalok, és adtak útmutatást megérzések formájában, de ami most történt az valahogy még is más, és talán még fel sem tudtam dolgozni igazából. A cicám Aiwy, 13 évvel ezelőtt, 4 hetesen került hozzánk. Nagyon szerettük őt, nekünk már családtagnak számított. Egész életében soha nem volt beteg, de egy héttel ezelőtt észre vettem hogy valamiért nem olyan mint máskor. Átvittük őt az állatorvoshoz, de azt mondta nem lát semmi komolyabb problémát. Estére azonban már még szomorúbb volt a cicám. Egész éjszaka fenn voltam, vigyáztam rá, és reggel már egy másik orvoshoz vittük egy állatklinikára, ahol szintén nem találtak semmit, kapott vitamin injekciót, és megbeszéltük, ha reggelig sem lesz változás nála, csinálnak labor vizsgálatot, és ultrahangot. Arra gondoltak hogy a hirtelen jött melegtől van. Akkor délután nem akart közelünkben lenni, elbújt az ágy alá és nekem valami azt súgta hogy nagy a baj. Ekkor kértem az angyalokat segítsenek hogy meggyógyuljon. Becsuktam a szemem 3 angyal állt előttem, nagyon szépek voltak, a cicámat egyikük felvette az ölébe, de olyan érzésem volt hogy ő választotta ki kihez szeretne menni. Próbáltam magamhoz hívni,de oda símúlt az angyalhoz, és mintha azt éreztem volna, hogy nem szeretne már hozzám jönni, mert ott sokkal jobb. Megmondom ez nagyon rosszul esett, kicsit nehezteltem is érte, egész este kértem az angyalokat, adják vissza nekem, de ilyenkor mintha válaszként jött volna mindig nagyon elszorult a torkom, és sírás tört ki belőlem, tudtam (nem tudom honnan de tudtam), hogy bármit teszek ő el fog menni az angyalokkal. Egész éjjel mellette voltunk, reggel már korán ott voltunk a kórházban hogy csinálják meg a vizsgálatokat, de már az első vizsgálatnál azt mondták, hogy készüljünk fel a legrosszabbra. Az utolsó reményem már csak a labor eredmény volt, de sajnos az is azt mutatta, hogy szinte minden belső szerve felmondta a szolgálatot. Ekkor választanunk kellet, hogy folytassák a kezelést, ami szinte reménytelen volt, csak szenvedett volna, vagy elaltatják. Kértem egy kis időt, kivittük magunkkal, és elmeséltem a lányomnak az angyalokkal történteket. Mintha teljesen megnyugodott volna, ő is azt mondta nem hagyhatjuk tovább szenvedni, nem lehetünk ilyen önzők, ha nem akart hozzám jönni az angyaltól, akkor hagynunk kell elmenni, így hát elaltatták. Szörnyű volt, mert végig mellette voltunk, de végig éreztem, hogy ott vannak velünk az angyalok. Nagyon üres a ház nélküle de nem szomorkodom, mert tudom hogy angyalok vigyáznak rá, és vigaszt nyújtanak nekünk is a szomorú percekben. Hiszem hogy nem lettünk volna képesek végigcsinálni ezt,hiszen nagyon-nagyon szerettük őt, ha nincsenek velünk. Köszönöm, és remélem mindig velünk maradnak, vigyáznak ránk.
Szeretettel: Erzsó



Lalune [ 2013-03-06 08:11 ]

Kedves Magdolna:) Tegnap este angyalos történetekre keresvén találtam meg ezt az oldalt és nagy örömöt okozott a történetek olvasása. Ekkor döntöttem úgy, hogy én is megirom a saját tapasztalásaimat.
Az első 14 esztendős koromban volt. Egyszobás lakásban éltünk valahol a Ferencvárosban. Nekem volt egy galériám, alattam anyuék ágya, a franciaágyuk lábánál kisöcsém rácsos kiságya. Ez pont az én galériám széle alá esett. Még nem volt kész a korlát a galérián, hatalmas, vastag könyveket tartottam a szélén. Egyik éjjel lábbal lerúgtam egy adag vastag könyvet... Egyszerűen lehetetlenség fizikailag, de felültem az ágyban és elkaptam az egyenesen a kisbaba ágyához (fejéhez) tartó vastag könyveket. Évekig nem értettem az egészet, de most már tudom, hogy az angyalok mentették meg az életét.

A másik: két évem meghalt egy nagyon kedves, fiatal barátnőm rákban. Nagyon magam alatt voltam, sokat gondoltam rá. Ültettünk egy kis magnóliafát az emlékére emléktáblácskával, elkeritve kis emlékkertnek. Sokszor mentem ki a virágokkal beszélgetni, vagy csak nézni őket. Egyszer hozzáértem egy gyönyörű bimbóhoz és kiszállt a bimbóból egy kis fehér pillangó. Elképesztő pillanat volt. Tudom hogy ő üzent.

3. Szintén az elhunyt barátnővel kapcsolatos, szintén halála után pár héttel történt. A konyhában mosogattam, hátam mögött pár méterrel három kisfiam tévézett és játszott az étkezőasztalon. Elöntött a szomorúság,ahogy a barátnőmre gondoltam, ekkor valaki megsimogatta a bal vállamat. Mosolyogva fordultam hátra, hogy vajon melyik gyerekem érezte meg, hogy szükségem volna egy érintésre? A gyerekek mind az asztalnál ültek és játszottak, tévéztek. Vagy a barátnőm volt, vagy egy angyal jött vigasztalni.

Ezek után teljesen megnyugodtam és tudom, hogy van tovább, itt vannak eltávozott szeretteink, ha nem is látjuk őket a szemünkkel.


Szeretettel, Lalune



Zsuzsi [ 2013-02-19 21:22 ]

Kedves olvasok!

Egy ropke kis tortenetet irok le !A minap nagyon szomoruan ebredtem.rossz hangulatom volt!Ferjem tavol van tolem mar 8 honapja nem lattuk egymast!Delelott munka kozben egy baratnommel chateltem (o is tavol el )hogy felviditson elkuldte ezt a linket angyali tortenetek!Olvasgatni kezdtem!Termeszetesen hiszek az angyalokban tobbszor is ereztem segitseguket!De kivalt keppen ezen a napon !Este ujbol szomorkasan ultem ferjemre gondoltam ,mar napok ota nem kaptam semmi hirt felole!Kertem az angyalokat segitsenek ,hogy kaphassak hirt uzenetet!Egyre jobban es jobban kertem es akkor telefonon uzenetem erkezett!Jol van ,nagyon hianyzom neki es mennyire szeret!
Az egiek mindig segitenek ,ha tiszta oszinte szivvel kerunk -imaink meghallgattatnak !
Egy csodalatos szep napot kivanok!




Tomi [ 2013-02-04 00:41 ]

Üdvözletem!

Az én történetem viszonylag rövid. Unokatestvéreimnek volt az elsőáldozásuk. Nem szép dolog, de bevallom nagyon untam a misét ugyanis elég hosszú volt az elsőáldozási szertartás miatt. A templomban mindent megnéztem a mise alatt és éppen az oltárt fixíroztam amikor valamit láttam az oltár mellett a szemem sarkából. Éppen egy pillanat volt csak és odanéztem. Azt hittem, hogy csak odaképzeltem valamit, de a következő pillantban egy fiatal férfi nézett keresztül a falon körbenézett a híveken, majd a papon és elmosolyodott és visszahúzódott. Nagyon meglepődtem és nem hittem a szememnek. Keresgéltem képeket angyalokról pár napra rá a neten és amennyire hiteles képet lehet róluk találni találtam egyet amire hasonlított. Mihály arkangyal volt aki átnézett a falon. A következő pedig az volt, hogy sétáltam volna át egy körforgalomban készített átkelőn már éppen léptem volna le amikor valaki halkan a fülembe súgta, hogy vigyázz!, annyira meglepődtem, hgoy nem tudtam lépni sem és rögtön magam mögé néztem, hogy ki volt az aki szólt. Nem volt senki sem mögöttem, de ekkor dübörgött át lassítás nélkül valaki az autójával ahol én pont átsétáltam volna pont abban a pillanatban. Ugyan ez esett meg 13-14v éves koromban az volt az első amikor feküdtem a nappaliban néztem a tvt papámmal és lehet hogy bealudtam de anyumék nem voltak otthon, és tudtam hogy ha látják hogy még sokáig fent vagyok dühösek lesznek. Hát én elaludtam és egy kis idővel később valaki halkan de elég erősen a fülembe súgta a nevemet figyelmeztetően. Annyira meglepődtem, hogy ledermedtem és azonnal felriadtam. Papámra ránéztem és kérdeztem, hgoy szólt-e ő meg mondta, hogy egy árva szót sem szólt. Ekkor tudtam, hogy időszerű a saját ágyamba bemászni és aludni.

Hát ezek az én történeteim.

Üdvözlettel,

Tomi



Pancsi [ 2012-11-07 23:20 ]

Sziasztok!

Velem is történt Angyal-élmény, persze, hogy az volt, az csak később jutott el a tudatomig.
Munkából mentem haza, és a Batthyány téren szálltam fel a HÉV-re, és nagy éhesen nekiláttam egy csokis péksüteménynek. Eszembe sem jutott volna, hogy összemaszatoltam magam, mert erre mindig nagyon figyeltem. Az indulás előtti pillanatban felszállt a szerelvényre egy nő. Annyira közvetlen volt velem, hogy az már tényleg csodaszámba ment. Mondta, hogy csokis maradt a szám, és adott egy tükröt, hogy letöröljem a maszatot. Mosolyogva mondta, hogy ő is mindig így eszik, ezért van nála tükör. Megköszöntem a segítségét, majd ő a következő megállóban le is szállt.
Tudom, hogy nevetségesen hangzik a történet, de utána leült mellém két férfi, akik egészen Békásmegyerig egzecíroztattak, és nem volt lehetőségem menekülésre. Képzeljétek mi lett volna, ha maszatos maradok?
Mindig hála és szeretet önti el a szívemet, amikor eszembe jut az a nő. Olyan finom, törékeny, éteri volt. És telve szeretettel. Köszönöm neki még egyszer. :)

És köszönöm Nektek is, hogy éppen most találtam rá erre az oldalra, most, amikor hatalmas szükségem volt rá. Azt hiszem, ezt is az Angyaloknak köszönhetem.

Kívánok szeretetet! :)



Rita [ 2012-05-26 09:06 ]

Egyik éjjel, amikor hason aludtam erős émelygő, édes,kábító ambrózia illatra ébredtem. Felkavart a mélysége szinte minden porcikám érezte. Sokáig gondolkodtam mi történt akkor. De azt hiszem angyal járt nálam. Gyönyörű jelenlét volt.



berki sndor [ 2012-04-09 11:25 ]

nagyon hietetlen ami velem történik elmonndtam sok embernek és kinevetet.

szoktam érezni a szellemek jelen létét ellöre meg tudom mondani a holnapi napot hogy mifog történi

a temlomba voltam és látam jézust éreztem

a szent lélek ereét
a barátomnak el mondtam miután ki jötünk

hogy jézus éll mondtam neki nézen fell az égre nagyo nagy fényeséget latunk és hirtelen egy hó fehér galamb szált ell a melett nagyon csodálatos volt

elkezdett esni az esö a barátomnak mondtam hogy mutatni szeretnék valamit
fel raktam a kezem az ég fellé és mondtam hogy uram kérlek agy eröt hogy az esö ne esen és abba a percbe ellált

barátomal bent voltunk egy árú házba fel raktam a kezed a fejem fölé és utána imátkoztam és a kezemell lenditetem a barátom feli
és egy hatalmas neagy erejü fény gömböt látam ami közénk csapodot . a barátom ki szalat én meg anyira meg ilyetem hogy elugrotam a barátom elöll

igaz minden mondatom



HENIKE [ 2012-01-03 22:02 ]

CSODÁLATOS TÖRTÉNETEK.BELEBORZONGOK MIKOR OLVASOM.ÉN IS ÉRZEM,HOGY VELEM VANNAK AZ ANGYALOK ÉS VIGYÁZNAK RÁNK.SZÉP ESTÉT!



Petrácsné Zsuzsa [ 2011-10-24 15:50 ]

Kedves Magi!
Az én történetem a következő. 2009 .augusztusában történt. Szüleimnél voltam éppen. Édesapám sokat panaszkodott a rossz közérzete és a szíve miatt,nem csak aznap máskor beteg volt. Előjelei voltak megérzéseimnek, de akkor nem foglalkoztam velük.
1. Kicsi fiam mindig szeretett kártyázni és mivel ásó és kapa jött a kezébe mint lap én rágágtam: ásó,kapa nagyharang-válasszon el......
2. Az ominózus napon én vettem egy művirág csokrot, hogy majd a nappalinkba feltűzdelem, és szép kis futtatott növényem lesz a falom. Vagy tizszer le-föltettem , mert mindig koszorú alak jött ki, akaratomon kívül. Egész délután azzal vacakoltam csak koszorú lett a végén, így sikerült, hát maradt.... Késő délután mikor a szüleimnél voltam -ugye itt kezdtem- éppen Apu ráhajtotta a fejét Anyukám térdére és nekem rossz érzésem támadt. Egyszer csak váratlanuk, a jobb fülemben meghallottam egy hangot, aki azt mondta : halál. Se nem férfi se nem női hang nem volt!
Én erre félhangosan!: peerszee !!
Anyu meg is kérdezte mit mondtál, mi van? Á semmi és ráztam a fejem, ilyen hülyeséget.
És képzeld el alig pár óra múlva, hajnalban, Anyukám hív telefonon hogy Apu meghalt. Álmában eleludt...
Azóta tejjesen megváltoztam és figyelek a jelekre, mert biztos üzennek nekem jó hírekről is. Köszönöm, hogy leírhattam ezt Neked. További szép napot . Zsuzsa.



ildiko [ 2011-06-05 02:42 ]

Hello
Ez egy nagyon erdekes dolog, ami velem esett meg.Uldogeltunk az udvarban es csendesen beszelgettunk.Egyszercsak valahonnan a magasbol szallingozni kezdett egy kicsi hofeher toll.kinyujtottam erte a kezem es pontosan a tenyerembe esett lagyan puhan.Madar nem ejthette el mert mar sotet volt,a madarak nem szallnak sotetedes utan.Raadasul sehonnan nem eshetett le sem mert nem volt honnan.Azt nem tudom honnan tudtam de ereztem,ezt csak az angyalom kuldhette.Azota is mindig magamnal hordom.Az mar csak raadas hogy a metro kocsiban is ott szalldosott korulottem egy ici-pici tollacska,mind ez NY-ban.Ra neztem a paromra,O csak mosolygott es bolintott.Szerencsere nem szkeptikus az ilyen dolgokban,Ois hisz benne.Meg egy eset,a fogorvosom mar 2oraja kinozott a foghuzassal.Turokepessegem hataran voltam,ketsegbe esetten hivtam az agyalt segitsen nekem,elobb hihetetlen nyugalom szallt ram es kb 2mp mulva kint volt a fogam.Ez sem volt veletlen



ildiko [ 2011-06-05 02:22 ]

sziasztok!
2009dec ban egyedul eltem 2hazassagi kudarcal a hatam mogott.nagyon szerettem volna egy igaz tarsra talalni.Egy nap levelet irtam az angyalnak pontosan leirtam milyen tarsat szeretnek minden jo tulajdonsagot leirtam milyen legyen. aztan elis felejtettem az egeszet.Hiszitek vagy nem,januarban az ajtomban allt akit kertem.Mosolygosan, jo kepuen.Az egeszben az volt a furcsa hogy azt ereztem valaki kuldte ot nekem,mindha mindig is ot vartam volna.Hihetetlen jo erzes szallt ram,valami vegtelen szeretet.Azota egy par vagyunk.Aztan eszembe jutott mit kertem es kitol,nekem soha tobbet senki nem mondhatja hogy ez nem letezik.



marianna [ 2011-03-15 12:43 ]

kedves magdika!
az angyalok köztünk vannak!bárki lehet angyal küldött aki jót tesz az embertársaival.úgy kell élni az életünket hogy mi is angyalok legyünk.velünk is megesik hogy találkozunk velük.



Anita [ 2011-03-04 17:09 ]

Az én történetem picúrka, de biztosan tudom, hogy fentről jött.Egyik éjszaka sírva aludtam el, mert a párommal akivel 3 éve szenvedtetjük egymást,végleg szétmentünk.Ez már az ötödik nap volt, hogy olyan fuldokolva sírtam a kisfiam mellett(aki persze aludt), hogy nem éreztem még ilyen fájdalmat, kétségbeewsést, hogy mi lesz velünk!Magamban olyan erővel kiabáltam, hogy nem fogom túlélni ezt a fájdalmat, nem!!!Ekkor a jobb fülembe olyan iszonyatos erővel beleordított egy férfihang, hogy NEEEM!!!!!Csak ennyit!Annyirra megijedtem, hogy a kisfiam felkel, de nem, mert ezt ő nem halotta, csak én!Ez pár napja történt, még mindíg szomorú vagyok, de tudom, hogy az Őrangyalom akart üzenni nekem, hogy NEM fogsz belehalni, túlfogod élni, és ez most is nagyon megnyugtató érzés!
Ők vigyáznak ránk!



































Jólétteremtő megoldások Egyéni konzultáció, blokk oldások Aktuális programok Ahol találkozhattál velem BLOG Kapcsolat Csodák